A katona lelkiismerete mindent elnyel, mint a pokol szélesre tárt kapuja.
William Shakespeare
1564. április 26. - 1616. április 23.
angol drámaíró, költő, színész
William Shakespeare idézetei az emberi érzelmek teljes skáláját ölelik fel szerelemről, hatalomról és az élet nagy kérdéseiről. Művei időtálló bölcsességgel és költői erővel világítanak rá az emberi természet összetettségére.
Nagy szeretet fél, apró kételyen:
S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem.
Kapcsolódó személyek / kategóriák
A szerelem csak füst és könnyű pára.
Ha boldogul: a szem parányi lángja.
Ha nincs remény: a könnyek tengere.
Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz
Majd szikratűz a szembe, hogyha győz,
S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán.
Miként minden bölcs ember fia tudja, az utazások a szerelmesek egymásra találásával végződnek.
Minden nap éj, míg nem látlak, barátom,
S az éj fénylő nap, ha meghoz az álom.
Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?
Ne fájjon, amire nincs orvosság. Aminek vége, vége.
A szegényt, kit megtört a sors, a gond, csitítgatjuk, intjük, ha könnyet ont, de súlyosodna csak baj annyi sok ránk, éppoly nagyon, vagy jobban is zokognánk.
E koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni; s hogy vágja földhöz e pimasz, mintha Káin állkapcája volna, ki az első gyilkosságot elkövette. Egy államférfi agya is lehetett, kinél most e szamár különb cselszövő; egy olyané, ki az Úristent is rászedte volna; nem meglehet?
A várakozás ott csal meg, ahol
Legtöbbet ígér; s akkor sikerül,
Mikor a remény csüggedésbe hül.
Féltékenységtől őrizkedj, uram!
A zöldszemű szörny koncán kéjeleg,
Csámcsogva fal föl! Ó, még boldog az,
Ki megcsalatva nem szeret tovább,
De poklot jár, ki kétkedik, rajong,
Gyanakszik – és halálosan szeret.
Ha élni vágyom: csak halált lelek.
Ha halni vágyom: életet… Legyen hát!
A halál se több, mint szeretőnk szorítása: fáj, de mégis kívánjuk.
És mindenemet lábadhoz terítem
S követlek az egész világon át.
Az emberek dolgának árja van,
Mely habdagállyal boldogságra visz,
De elmulasztva, teljes életök
Nyomorban, s zátonyok közt zárva teng.
Ily duzzadt tenger visz most minket is,
Használni kell, mig áradatja tart,
Vagy vesztjük a sors kedvezéseit.
William Shakespeare idézetek – szerelem, sors és az emberi természet örök kérdései
William Shakespeare az irodalomtörténet egyik legnagyobb hatású drámaírója és költője, akinek művei évszázadok óta formálják az emberi gondolkodást. Tragédiái, vígjátékai és szonettjei az emberi lélek legmélyebb rétegeit tárják fel, miközben időtálló igazságokat fogalmaznak meg szerelemről, hatalomról, félelemről és sorsról.
A William Shakespeare idézetek gazdag érzelmi és gondolati világot közvetítenek. Szavai egyszerre költőiek és bölcsek, gyakran több jelentésszinten értelmezhetők. Bölcsességei rávilágítanak arra, hogy az emberi természet alapvető kérdései nem változnak, csak a környezet, amelyben megjelennek.
Ez a gyűjtemény azokhoz szól, akik értékelik a klasszikus irodalom mélységét és szépségét. Shakespeare idézetei segítenek megérteni az érzelmek összetettségét, a döntések következményeit és az élet ellentmondásait.
Az itt összegyűjtött idézetek ma is aktuálisak, mert olyan egyetemes igazságokat hordoznak, amelyek minden korszakban megszólítják az embert. William Shakespeare szavai örök érvényűek – mert az emberi történetek sosem változnak igazán.