Tudod te, mi az a galambnyakék? Nyilván láttál már olyan galambot, aminek a nyaka körül olyan pirosas tollkarika van. Az a madár, amelyik már ilyen ékes tollakkal büszkélkedik, más galambot többé sosem szerethet, de mint tudjuk, a sok szeretet bizony gyilkos is lehet, ami náluk ugyanúgy igaz, mint az embereknél. Csak a galambok túláradó szeretetük jeléül egymás gigáját csipkedik. Ezért is hívják azt a piros tollkarikát galambnyakéknek.

Óh, higgyétek nekem: a szív, kedv, szeretet nélkül készült étel is olyan, mint aki készítette. S ezt a szeretetet, ezt a kedvet, ezt a szívet szeretném belopni, becsempészni mindenkibe, aki kis vagy nagy konyhán, szegényen vagy gazdagon, szerény fazékban vagy ragyogó üstben, spirituszon, gázon vagy egyéb tűzhelyen, olcsó anyagból vagy legdrágábból süt-főz családjának, vendégeinek, vagy idegeneknek az örömére és gyönyörűségére…

A kedvesség és a szeretet az egyik legfontosabb dolog az életben, és nagyon becses kincs. Igyekezz, hogy soha ne bántsd meg azokat, akiket szeretsz! Mindnyájan követünk el hibákat – néha szörnyűeket -, de légy azon, hogy soha ne bánts meg senkit önző okokból!

Amikor epekedve vársz egy pillantást, egy mosolyt, egy arcot, egy hangot… és mindez csak ritkán, pillanatokra, távolságtartón adatik meg, és nem tudod, nem tudhatod, mit hoz a jövő, akkor kegyetlen zsarnokká válik a szeretet. Elhatalmasodik benned, és legyőz. Felülkerekedik rajtad. Már nem a barátod, hanem az ellenséged. Felemészti előbb lelkedet, aztán egész valódat. Már nem szépet ad, hanem fájdalmat. Egyre nagyobb és nagyobb fájdalmat. Amit már nem tudsz elviselni.

A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt valaki, akit szeretsz.
Talán nincs is egyéb, csak ez.
Nem folytatás, nem vég se kezdet
csak ez a puha sötétség, ez a kemény
ütés. A szeretet.