A lehető legrövidebb időn belül meg kell valósítani azt a követelményt, hogy minden munkaképes nő álljon be a munka arcvonalába az “egyenlő munkáért egyenlő bért” elve alapján.

A pénz valaminek az eredménye, és mindig ki kell érdemelni. Hidd el, hogy az életben nincs potyázás, és csak azok csinálnak könnyedén pénzt, akik vagy a pénzverdében dolgoznak, vagy jó úton haladnak a börtön felé – ha nincsenek máris ott. Ezért soha ne feledd: a jó szerencse számít ugyan a pénzügyi sikerhez vezető úton, de mindig erőfeszítésekkel és kemény munkával kell párosulnia!

Szinte mindig remek szakemberekkel dolgoztam, remek lehetőségeket kaptam, és többet kaptam ettől a szakmától, mint amit valaha reméltem. Célt adott az életemnek, úgy dolgoztam, hogy nem éreztem munkának… (…) Örülök, hogy megtanultam egy csomó mindent. Nincs abban semmi meglepő, hogy majdnem megtanultam ezt a szakmát. Mert hogy tökéletesen még nem tudom, az biztos. Olyan ez, mint a repülés, azt is holtig tanulja az ember, soha nem érezheti úgy, hogy mindent tud róla. (…) nagyon nagy szerencsém volt a szakmában. Még most is szeretem, amit csinálok. Még most is izgatnak a kihívások, és 77 évesen is leköt a munka. Amíg tudok, szeretnék dolgozni. Nyilván idősebb fickókat kell majd eljátszanom, de nem bánom.

Ki nem állhatom a rendezői munkát. A rendezés rendkívül megterhelő, a folyamatos frusztráció és a rengeteg munka, a heti hét nap, napi tizenkét óra robotolás kivesz belőlem minden energiát.

A tudós ember nem az azonnali eredményeket tűzi ki célul. Nem várja azt, hogy az ötletei azonnal megvalósuljanak. A munkája olyan, mint az ültetőé, aki a jövőnek teremt. Az a feladata, hogy lefektesse az alapokat és kijelölje az utat.

Mindennél jobban szeretem a munkámat, így természetes, hogy addig kívánom folytatni, ameddig csak meg nem halok. Nincs szükségem szabadságra, vagy arra, hogy véget érjen a munkám. Ha az emberek olyan munkát választanának, ami megegyezik a természetükkel, a boldogság összes nagysága mérhetetlenül megnőne a világban.