Én magyar vagyok, magyarnak születtem, nekem semmi bajom nincs az országgal, az aktuális politikai berendezkedéssel. Mindenkinek meg lehet a véleménye, hogy ezzel egyetért-e, vagy nem, össze lehet rakni pro és kontra érveket, hogy ez jó-e az országnak, vagy nem, de mi dolgozunk, csináljuk a dolgunkat, az adónkkal, a munkánkkal hozzáadott értéket termelünk. Én ezt tudom tenni Magyarországért.

Nincsenek hobbijaim, nincs időm rájuk. A nap végén, amikor lefekszek, a munkámat könyvelem el hobbinak. Imádom ezt csinálni.

Minél tovább halogatod, hogy kirúgj valakit, annál hosszabb lesz az az idő, hogy már rég ki kellett volna rúgnod.

Ha 80-100 órát dolgozol egy héten, jelentősen javulnak az esélyeid a sikerre. Ha mások 40 órát dolgoznak, de te százat, még akkor is, ha nem vagy jobb náluk, eléred pár hónap alatt azt, amit ők egy év alatt fognak összehozni.

Nem tudta biztosan, mit is jelent az, hogy valakit kielégít a munkája. Furcsa kifejezés; az ember előtt egy kézműves képe jelenik meg, aki néhány fadarabból asztalt fabrikál, vagy egy paraszté, aki kövér bárányokat terel a piacra. Az üzlet egészen más: még ha szerény sikereket is ér el az ember, akkor is van miért elégedetlenkednie.

Aki meg akar felelni vezető pozíciójának, annak elég értelmesnek kell lennie, hogy a feladatokat a megfelelő emberekre bízza – és elég önfegyelemmel kell rendelkeznie, hogy ne kontárkodjon bele a dolgukba.