A szociális munkának megvan a maga helye a szellemi felemelkedés útján. A munka társadalmi célt szolgál, nem önös, és Istent mindvégig szem előtt tartja. A közjó megegyezik az egyén saját javával. A test és az elme ilyen cselekedetei megtisztítják az elmét, ekképpen a megfelelő szociális munka az elme megtisztításának egyik módja.
Ha nem szeretettel és szenvedéllyel csinálsz valamit, hanem csak a pénzért, akkor az eredmény lelkileg katasztrofális lesz. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam. Csak szerelemből, csak szenvedéllyel érdemes csinálni, amit csinálunk.
A munka megtérül. Ez a lényeg. Mindegy, mit csinálsz. Mindegy, ki vagy. Egész életemet ez az alapelv formálta.
Az ipar tette lehetővé, hogy a munkást, aki alig szabadult ki a jobbágysorból, ismét anyagnak, dolognak használják, hogy a munkás olyan lakásba kénytelen bezáratni magát, amely senki másnak nem felel meg, és amelyet drága pénzért használhat addig, amíg rá nem szakad. Ezt csakis az ipar tette, amely a munkások nélkül, a munkások szegénysége és szolgasága nélkül nem létezhetett volna.
Az szabadság, hogy két hét Balatonért gürizel 365 mínusz tizennégy napon át?
Ha a korábbi generációik munkaadói mind tisztességesen bántak volna alkalmazottaikkal, nem lett volna szükség szakszervezetekre.
Mindennek megvan a maga ideje, a munkának és a szórakozásnak is.
Van ember, aki agyondolgozza magát, mégis nyomorultul él; ez vérlázító dolog, de ezért még semmi sem változik meg. A változás valószínűleg azért következik majd be, mert az ember bizonyos mértékig gép, s a gazdasági szempont azt diktálja, hogy okosabb, ha valamilyen gépet észszerűen dolgoztatunk.
Az egyik fiam amerikai katonatiszt, egy hónapja nevezték ki őrnagynak. A most tizennyolc éves Sándor fiam pedig Bostonban tanul. Egyelőre ők a reménybeli örökösök. Hogy is mondjam? Nem meghalni félek, hanem félek nem élni többé. Ugyanis félek attól, hogy ezt a szerelmet, amit én ebbe a munkába fektetek, nem tudom átültetni beléjük. De mind a kettőben benne van a tradíció. Nagyon érzik, és nagyon élik ezt. Ám ők is csak úgy kerülnek majd ide, hogy először hordót tolnak, később dolgoznak a pincében, végigjárják a gyárat, és azután jutnak följebb. Nem ülnek bele a készbe. Szóval, ez a jövő terve.
Én mindig arra tanítottam a gyerekeimet, hogy keményen meg kell dolgozmiuk mindenért, amit kapnak az életben, és hogy mindaz a luxus, amit élvezhetnek, az én kemény munkámnak a gyümölcse. Megtanítottam nekik, hogy ha részesülni akarnak a munka gyümölcséből, akkor részt kell venniük a munkában is.
Ha nem olyan az életed, mint szeretnéd, ne félj feltenni magadnak a kérdést, hogy valóban azt csinálod-e, amit akarsz, és ami neked való.
Akkora szenvedéllyel szeretem a munkámat, hogy nincs is számomra semmi jobb, ez adja nekem a legnagyszerűbb érzéseket. Van, hogy nem is tudok aludni éjjel. Mindenáron fel akarok ébredni és indulni dolgozni.
Imádnod kell, amit csinálsz, különben sosem leszel sikeres az életben, akármilyen pályán mozogsz is. Ha imádod, amit csinálsz, keményebben fogsz dolgozni, jobban fogod akarni, egyre jobban is fog neked menni, és mind jobban fogod élvezni az életet.
Halogass bármit:
munkává válik.
Ha nem tetszik a szolgálat, szökjé’ meg bátran, nyugodt lélekkel, aztán egy csöppet se fájjon ám a fejed, harmadnapra én újra elszegődtetlek, ide a szomszédba. Azt a hülye baktert hadd egye a fene.
-A Patás
Munka után édes a menekülés.
A fiatalok tanulhatnak a példámból: a semmiből is lehet valami. Az, amivé váltam, a kemény munkám eredménye.
Dolgozni kell, ez a legfontosabb. Megvettem az esti újságot, és gyorsan olvasni kezdtem a „Munkát nyer férfi” rovatot. Csupa szakmunkást kerestek, de egyszerre csak felcsillant a szemem, mert ezeket a varázsszavakat olvastam: „gyakorlat nem szükséges”. Na végre. Ez én vagyok. Ez is egy foglalkozás.
Utálok a szabadban, külső felvételen dolgozni, mert a környezet elvonja az ember figyelmét. Az elmélyülést meg az ihletet elfújja a szél.
Ha bármilyen okból félreállunk az Isten által ránk bízott munkáktól, a gonosz diadalmaskodott akkor és ott a mi életünkben.
