A férfi nem tud olyan látszólagos, de igen megnyugtató megoldásokat találni, hogy rossz hangulatában levágatja vagy új színre festeti a haját, vesz egy új ruhát. Ám ezek látszólagos megoldások, az igazi csaták magában az emberben zajlanak.

A mai napig büszkén vallom, hogy nem nőttem föl. Szerintem a férfiak örök életükben kisfiúk maradnak azoknak, akik szeretik őket. Talán éppen attól férfi egy férfi, hogy sohasem nő be a feje lágya. Hogy semmitől nem fogja vissza magát. Hogy nem cserélgeti a szerepeket, nem nyomja el magában az egyiket vagy a másikat, egyszer apa, máskor férj, színész, szerető. Mindig önmagát adja.

A férfiak a szüléskor kénytelenek belátni, hogy valójában semmi szükség rájuk – egy tökéletesen haszontalan faj képviselői. Az ember közelről megtapasztalja, milyen belülről jövő, természetes őserő munkál ilyenkor a nőkben, és rádöbben a saját jelentéktelenségére. Az ember végignéz egy szülést, és sok minden megvilágosodik előtte: miért és hogyan kompenzálnak túl mindent a férfiak a szervezett társadalmakban: a szüntelen versengéssel, háborúskodással, szteroidokkal… hogy miért járnak annyian a konditermekbe. Azért, mert kemények és erősek akarunk lenni, pedig egyáltalán nem vagyunk azok. Keressük a módját, hogyan lehetnénk olyan erősek, mint a nők, hogy felvehessük velük a versenyt. Az a kilenc hónap (…) megtanított az alázatra.

A férfiak hajlamosak megfeledkezni a nőkről, vagy nem központba helyezni őket, ami nagy hiba, ezért jó, hogy van egy nap, ami emlékeztet érdemeikre. Megérdemlik. A férfi életében a nő a legfontosabb.

A kisgyermekkort, a gyermekkort, a kamaszkort és a férfikort mindig élesen el kellene választani egymástól: ilyenkor lenne szükség próbatételekre, hőstettekre, szertartásokra, történetekre, dalokra és ítéletekre.

A pasik, amikor azt hiszik, hogy ők a teremtés koronái, nagyon tévednek! Csak tetszelegnek ebben a szerepben! (…) Én bizony azt látom, hogy a férfiak csak erősnek látszanak, de nem azok. Persze valahol el kell kezdeni. Nagy izomzat, adott helyzetben erős hang, karakánság. De vajon mitől fordul mindez az ellenkezőjébe, ha egy adott érzésről kell beszélni? Érzésekről. Mi történik ilyenkor egy pasiban? Miért félnek a férfiak kimondani az érzéseiket? Azt hiszik, attól gyengébbek lesznek?

Nem az a férfi mércéje, ahogyan kellemes és kényelmes percekben viselkedik, hanem az, hogyan állja meg a helyét vitákban, és hogyan oldja meg a kényes helyzeteket.