A férfinak nincs joga a fizikai edzés terén amatőrnek lennie. Szégyen számára anélkül megöregedni, hogy látta volna azt a szépséget és erőt, amire a teste képes.

Ha én mondhatnám meg a nőknek, hogyan válasszanak férjet, hát azt tanácsolnám, csinálják pontosan úgy, mintha lovat vennének: Egy: keresd a fajtiszta, erős fogú, erős lábú példányt! Kettő: kerüld azokat a teremtményeket, amelyek kicsit is rúgósak vagy harapósak! Három: könyörtelenül hagyd ott, ha csak a legkisebb hajlandóságot mutatja a lustaságra! Négy: a csökönyös szörnyetegekre ügyet se vess! Egy kis keményfejűség persze elkerülhetetlen, talán nem is árt, de ha túl sok van belőle, az veleszületett ostobaságra utal. Röviden tehát: olyat válassz, amelyik még nevelhető!

A férfi olyan hamar felmelegszik, mint a villanykörte: egy pillanat alatt tűzbe jön, s ugyanilyen hamar ki is hűl. Ellenben a nő – s ez tudományosan bizonyított tény – úgy melegszik fel, mint a vasaló. Lassan, fokozatosan forr fel, mint a jó húsleves. De ha egyszer átforrósodott, nincs, aki lehűtse.

Mindenkinek van lelke. De nem mindenki engedi meg magának, hogy lelki életet éljen. (…) A férfiakat úgy szocializálják, hogy ne sírjanak, ne hagyják el magukat, ne panaszkodjanak, ne álmodozzanak, ne legyenek érzékenyek. De ez nem azt jelenti, hogy belül üresek!

A férfinak nem szabad rontani a lelkét a szerelmi érdeklődés gyakori változtatásaival, hanem félre kell raknia a tőkét, amelyből a boldogság egyszerű kis házát fölépítheti.

Az erkölcstan, ha arról van szó, hogy mondj le az örömről, mondj le a boldogságról, mondj le a szerelemről, a nőről, légy erős – ezt így fejezi ki: “légy férfi!”