A hazugság körforgásába sodródott emberek vétkeznek, és menthetetlenül elpusztulnak.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
1821. november 11. – 1881. február 9.
orosz író
Szeresd az állatokat, szeress minden növényt és minden dolgot! Ha mindent szeretsz, úgy Isten titka minden dologban megnyilvánul számodra, s végül az egész világot át fogja ölelni szereteted.
Ember, ne emeld magadat az állatok fölé! Ők bűntelenek. Te azonban magasztosságoddal bemocskolod a Földet és romlottságod nyomait hagyod magad mögött.
Minden jó… Minden. Az ember azért boldogtalan, mert nem tudja, hogy boldog. Ennyi az egész. Ennyi, ennyi! Ha bárki rájön, azonnal boldog lesz, már abban a pillanatban.
Ha valakit, akárki legyen az, meg akarunk ismerni, fokonként, óvatosan kell hozzá közelednünk, nehogy elfogultan, tévesen ítéljünk, amit később aztán igen nehéz jóvátenni, elsimítani.
Butaságokon áll a világ, azok nélkül talán nem is történne benne semmi.
Ó, milyen elviselhetetlen a boldog ember némelykor!
Az a szív, mely sokat szeret, sokat szenved.
Mi a pokol? A fájdalom afölött, hogy már nem tudunk szeretni.
Van úgy, hogy találkozunk valakivel, talán sose láttuk addig, de alighogy rápillantunk, érdekel, mielőtt egy szót is váltottunk volna.