Alig ült két percig az asztalnál, máris borzasztó gondolat kerítette hatalmába. Hirtelen úgy érezte, hogy rettenetesen lerészegedett, hogy nem oly módon részeg, mint előbb volt, hanem hogy tökéletesen részeg, a szó legszorosabb értelmében részeg. Ezt a lerészegedést az a pohár pálinka okozta, melyet a sok elfogyasztott pezsgő után egy hajtásra megivott. A pálinka iszonyúan erős volt és erejét őnagyméltóságával azonnal a legbrutálisabban éreztette is. Egész lényében, minden porcikájában érezte, hogy végelgyengülésszerű testi bágyadtság vesz rajta erőt és ő sehogyan sem tud ellene védekezni.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
1821. november 11. -1881. február 9.
orosz író
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij idézetei az emberi lélek mélységeit, a bűn és a megváltás kérdéseit, valamint az élet nagy erkölcsi dilemmáit tárják fel. Gondolatai erőteljes érzelmekkel és filozófiai mélységgel világítanak rá az emberi természet összetettségére.
Ha kevés történt még eddig, az azért van, mert időnk is kevés volt.
Felkapta az üveget, volt benne még egy egész pohárra való sör, élvezettel hajtotta le, mintha a mellében égő tüzet oltotta volna el vele.
A szenvedés és a fájdalom csak a széles látókörű ember, a mélyen érző szív számára kötelező.
Az a kérdés, maga a betegség szüli-e a bűnt, vagy a bűnt kíséri természeténél fogva valami betegségféle?
Már csak így van: a becsületes ember kitárja szívét, a praktikus ember meg odapislant és beléharap.
Elmégy egy bizonyos határig, ha nem léped át, boldogtalan vagy, ha átléped, még boldogtalanabb.
Ha te magad rá nem szánod magad, ne is fecsegj holmi igazságosságról!
Azért is iszom, mert ezt az érzést, a szenvedést keresem. Nem vigadni akarok én, csak ezt a fájdalmat érezni… Iszom, mert nagyon akarok szenvedni.
Különben is, mindig örülök, ha fiatalokkal érintkezhetem, általuk ismeri meg az ember az újat.
Csak a fő gondolatban hiszek, vagyis abban, hogy emberek a természet törvénye szerint általában két fajtára oszlanak. Egyik az alsóbbrendűek (közönségesek) fajtája, úgyszólván nyersanyag, amely csak arra való, hogy szaporodjék, és magához hasonlókat hozzon létre, a másik az igazi embereké, akiknek adottságuk, tehetségük van arra, hogy újat mondjanak a maguk környezetében.
Nagy elme és mély érzés szenvedésre, fájdalomra kötelez.
A gyerekemberekkel kétszer olyan óvatosan kell bánnunk.
Valami sajátságos, új fájdalom bukkant fel benne mostanában, nem maró, égető, de valahogy elmúlhatatlan, örökös, az évek végeláthatatlan sorát éreztető: az idők végtelenségét ebben a hideg, dermedt kínban, az örökkévalóságot „egy arasznyi téren”. És ilyenkor, az alkony órájában még erősebben gyötörte ez az érzés.
Az eleven léleknek élet kell, az eleven lélek nem engedelmeskedik a mechanika törvényeinek, az eleven lélek gyanakvó, az eleven lélek retrográd!
A büszkeség és a gőg rohama olykor a legszegényebb és legelnyomottabb személyekre jön rá, és időnként követelő, visszafoghatatlan szükségletté válik.
A legnagyobb bűnöd az, hogy semmiért tönkretetted és elárultad magad.
Mikor a templom mellett haladtam el, keresztet vetettem, megbántam minden bűnömet, de egyre ez járt az eszemben: nem vagyok én méltó arra, hogy az Úristenhez szóljak.
A realistánál nem a csoda szüli a hitet, hanem a hit a csodát. Ha egyszer a realista hinni kezd, akkor éppen realizmusánál fogva okvetlenül el kell fogadnia a csodát is. Tamás apostol kijelentette, hogy nem hiszi el az Úr megjelenését addig, amíg nem látja, amikor pedig látta, azt mondta: “Én Uram, én Istenem!” A csoda késztette arra, hogy szilárdan higgyen? Az a legvalószínűbb, hogy nem; hogy csakis azért hitt, mert hinni akart, és lelke mélyén már akkor odaadóan hitt, amikor azt mondta:”Nem hiszem el, amíg nem látom.”
Téged konyak nélkül is szeretlek…
Mások ezeket keresték még
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij idézetek – a lélek mélységei és az emberi sors drámája
Dosztojevszkij a világirodalom egyik legnagyobb gondolkodója, aki műveiben az emberi lélek legmélyebb rétegeit tárta fel. A Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij idézetek nem csupán irodalmi gyöngyszemek, hanem filozófiai tanítások is: szólnak a hitről, a bűnről, a megbocsátásról és a szeretet gyógyító erejéről.
Gondolatai megmutatják, hogy az ember egyszerre képes a legnagyobb jóságra és a legmélyebb sötétségre. Dosztojevszkij szerint a belső küzdelem elkerülhetetlen, de éppen ez formálja a lelket és ad értelmet a létezésnek.
Idézetei arra ösztönöznek, hogy szembenézzünk önmagunkkal, és megtaláljuk azt az erkölcsi iránytűt, amely segít eligazodni a világ káoszában. Minden mondata emlékeztet arra, hogy az emberi szívben a legnagyobb fájdalom mellett is ott lakik a remény.



