Kimivel volt a legjobb a kapcsolatom a csapattársaim közül, mert annyira egyenes volt. Sosem vitatkoztunk, még akkor sem, amikor éppen egymással ütköztünk össze: olyankor megbeszéltük a történteket és a végén talán még nevettünk is rajtuk. Semmi olyan nem történt, ami tönkretehette volna a kapcsolatunkat. Az első napomtól kezdve tiszteletteljes volt és a szemembe nézett, miközben másoknál azt éreztem, hogy miközben üdvözöltek engem, fejben egészen máshol jártak. Kimi kivételes ember.

Úgy vélem, Kimi a legnagyobb természetes tehetség, akivel valaha is találkoztam, ami a nyers tempót illeti, mindenképpen. Kimi már 10 nap elteltével mindenki mást lekörözne, ugyanis neki nem telik időbe, hogy alkalmazkodjon bármilyen autó jellegzetességeihez. Ha valaki őt ülteti a volán mögé, ő azonnal tudni fogja, hogy mit kell tennie. Néha azt gondolhatnánk, hogy nem igazságos, amikor hozzá kell szokni egy új autóval a különböző pályákhoz vagy a körülményekhez, de ő csak beül és bumm.

2017-ben és 2018-ban a Ferrarival a világbajnoki címért küzdöttem, 5 versenyt megnyertem, a végén viszont csak második lettem Lewis Hamilton mögött. Két év egymás után annyi energiát elvett tőlem, mentálisan is, aztán az eredménytelenség miatt kétségeim lettek: Lesz még itt valami? Van még remény?

Nem tudom elképzelni, hogy 40 éves koromig vezetni fogok – legalábbis a Forma-1-ben. Más dolgokat is szeretnék csinálni.

Összességében a Schumacherre jellemző zsigeri alattomosság nincs meg Hamiltonban. Biztos fölszisszennek most a Schumacher-rajongók, de ha magukba néznek, akkor pontosan tudják, hogy ha néhány manővert az ellenfél csinált volna, akkor elég hamar fölugrottak volna a fotelből, és kiabáltak volna csúnyákat.

A Forma-1-ben kevés választja el a zsenit a hülyétől, aki azt az egy centit többször elméri, abból hülye lesz, aki túl hamar adja fel magát, túlságosan puhányan csinálja, azt kiröhögik a többiek, előbb-utóbb a szurkolói is kikezdik, hogy miért hagyja ott még nyitva az ajtót. Nagyon nehéz megtalálni, hogy hol van az a váltópont, ahol te még épphogy a szabályosság határán belül maradsz, és persze minden szituáció más és más.

Nem lehet világbajnoki címekkel patikamérlegen megmérni, hogy kinek milyen a teljesítménye, és ki mennyire kiemelkedő versenyzője a Forma–1-nek, Aki már meg tudja ismételni a vb-sikerét, nálam extraklasszis.

A Forma-1 a professzionalizmusról szól. A legapróbb részlet is kulcsfontosságú, folyamatos törekvés a tökéletességre. A világszintű támogatás, a helyek, ahol versenyzünk – és a persze a sebesség az, ami miatt nagyon szeretem.

2017-ben ott voltam a dobogónál Silverstone-ban – csak kérdéseket tettem fel, egyetlen alkalmam a silverstone-i dobogón –, és annyira hálás voltam, hogy Daniel nem volt ott, mert személy szerint a barátnőm izzadt tornacsukájából sem innék pezsgőt, nemhogy Daniel Riccardóéból. De ez van, része a pillanatnak, a rajongók imádják. Ez teszi a sportot azzá, ami.