A reneszánsz ember, bármerre jár, otthon van!
Matthew McConaughey
1969. november 4. –
Oscar-díjas és Golden Globe-díjas amerikai színész
Ez a zajos világ, amelyben élünk, a kötelezettségekkel, határidőkkel, javítsdmeg-eztekkel, csináld-meg-aztokkal, az elvárásokkal megnehezíti a tisztánlátás és lelki béke elérését, akár híres az ember, akár nem. Tudatosan olyan helyzetbe kell hoznunk magunkat, hogy megkaphassuk ezt a tisztánlátást. Ennek a módja lehet imádság, meditáció, séta, a megfelelő társaság, kirándulás, kinek mi.
Honnan tudjuk, amikor belebotlunk egy igazságba vagy egy igazság belénk? Hiszem, hogy az igazság állandóan körülvesz bennünket. A névtelen angyalok, a pillangók, a válaszok mindig itt vannak, csak mi nem mindig azonosítjuk, halljuk, látjuk, ragadjuk meg vagy érjük el őket – mert nem vagyunk a megfelelő helyen.
Vagy megbocsátunk, vagy megunjuk és belebetegszünk.
A tisztességes ember párnája a lelki béke, és nem számít, ki van az ágyunkban éjjel, önmagunkkal alszunk.
A pillanatra születtünk. Mindnyájan minden pillanatra születtünk, amivel találkozunk. Akár a pillanat teremt bennünket, akár mi a pillanatot. Akár tehetetlenek vagyunk benne, akár uraljuk, a ragadozó vagy az áldozat, arra a pillanatra születtünk.
“Bárcsak.” Azt jelenti, akartál valamit, de nem kaptad meg. Valamiért nem történt meg, vagy te ügyetlenkedted el, vagy a világ avatkozott közbe. Néha csak így alakul, ilyenkor a legjobb kecsesen meghajolni. De a leggyakrabban, túl gyakran is, azért nem kapjuk meg, amit akarunk, mert korán feladtuk vagy nem vállaltuk a szükséges kockázatot. Minél több melót tolunk a bárcsakjaink alá, annál inkább megkapjuk, amit akarunk. Ne egyensúlyozzunk halálunkig a “túl késő”, “túl korán” kötelén.
Amikor MEGTEHETED, kérdezd meg magadtól, hogy AKAROD-E, mielőtt megteszed.
Sokakhoz hasonlóan nekem is apám elvesztése volt a férfivá érés legfontosabb rítusa.
A jó idők elérhetetlennek tűnnek a rossz időkben.