Ez a zajos világ, amelyben élünk, a kötelezettségekkel, határidőkkel, javítsdmeg-eztekkel, csináld-meg-aztokkal, az elvárásokkal megnehezíti a tisztánlátás és lelki béke elérését, akár híres az ember, akár nem. Tudatosan olyan helyzetbe kell hoznunk magunkat, hogy megkaphassuk ezt a tisztánlátást. Ennek a módja lehet imádság, meditáció, séta, a megfelelő társaság, kirándulás, kinek mi.

Honnan tudjuk, amikor belebotlunk egy igazságba vagy egy igazság belénk? Hiszem, hogy az igazság állandóan körülvesz bennünket. A névtelen angyalok, a pillangók, a válaszok mindig itt vannak, csak mi nem mindig azonosítjuk, halljuk, látjuk, ragadjuk meg vagy érjük el őket – mert nem vagyunk a megfelelő helyen.

A pillanatra születtünk. Mindnyájan minden pillanatra születtünk, amivel találkozunk. Akár a pillanat teremt bennünket, akár mi a pillanatot. Akár tehetetlenek vagyunk benne, akár uraljuk, a ragadozó vagy az áldozat, arra a pillanatra születtünk.

“Bárcsak.” Azt jelenti, akartál valamit, de nem kaptad meg. Valamiért nem történt meg, vagy te ügyetlenkedted el, vagy a világ avatkozott közbe. Néha csak így alakul, ilyenkor a legjobb kecsesen meghajolni. De a leggyakrabban, túl gyakran is, azért nem kapjuk meg, amit akarunk, mert korán feladtuk vagy nem vállaltuk a szükséges kockázatot. Minél több melót tolunk a bárcsakjaink alá, annál inkább megkapjuk, amit akarunk. Ne egyensúlyozzunk halálunkig a “túl késő”, “túl korán” kötelén.