Én már félek a
demokráciától is:
látom működni.
Fodor Ákos
1945. máj. 17. - 2015. febr. 21.
magyar költő és műfordító, a magyar haiku egyik leghíresebb mestere
Fodor Ákos magyar költő és műfordító volt, a magyar haiku egyik legismertebb és legjelentősebb képviselője. Rövid, letisztult verseiben a mindennapi élet apró pillanatai, az emberi kapcsolatok, a szerelem, a természet és a létezés nagy kérdései különleges tömörséggel kapnak új jelentést.
Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad;
ami nem: sosem.
Porladjanak megatonnányi tények,
Hogy sugározhasson a Mikro-Lényeg.
Talán hozzá se
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörű nem lesz.
Múltunk: romlott étel.
Jövőnk: dilettáns recept.
– Koccintson a Séffel
az, ki jót épp most ehet!
Annyi történet
van, ahányan elmondják
– és mind érvényes.
Hogy milyen szépek
a fiatalok: csak az
öregek látják…
Egyik lábam: indulni nem mer,
másik lábam: maradni nem.
Sivatag fojt, taszít a tenger
– elég nehéz nekem, velem.
Tőled, magamtól már csak azt kívánom:
ha találkozunk még, bárhol e világon,
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.
Megtanulni majd
elfelejteni: két Nagy
Próbatételünk.
Én tudom, amit
te még nem; te tudod azt,
amit én már nem.
Én derűlátó
vagyok, mert borút nézni
már nem érek rá.
aki pontosan
tudja, hogy mitől lenne
boldog: sosem lesz
Ha megdobnak kővel…
– építsd be a házadba!
Mestertől soha
olyant nem tanulhatsz, mint
a Tanítványtól.
Amitől nem félsz;
megölhet; ám amitől
félsz: el is pusztít.
Én nem sokáig
szeretnék élni, hanem
csak jól és szépen.
nem vagy szabad,
amíg harcolsz
Testem lyukas zsák, mit hiába töltök:
mind üresebb – és egyre nehezebb.
Tapasztalt embert
megtorpanthat az is, ha
nem lát akadályt.
Fodor Ákos idézetek – tömör bölcsesség, csend és lélektisztaság
Fodor Ákos a magyar haiku költészet kiemelkedő alakja volt, aki néhány sorban is képes volt teljes világokat teremteni. Rövid, letisztult és mélyen humanista versei az élet esszenciáját ragadják meg.
A Fodor Ákos idézetek egyszerre filozofikusak és játékosak: foglalkoznak a szeretettel, a csenddel, az idő múlásával és az emberi lélek rezdüléseivel. Gondolatai arra tanítanak, hogy a kevesebb néha több – és hogy a világ megértéséhez néha elég egyetlen, tökéletesen megfogalmazott sor.
Ő az a költő, aki nem halmozza a szavakat, hanem letisztítja őket – így vezet el minket a lényeghez. Idézetei mindenkihez szólnak, aki a rohanó világban is keresi a csendet és az egyszerű szépséget.