Mire megtanulsz
énekelni, dalod már
rég nem arról szól.
Fodor Ákos
1945. május 17. — 2015. február 21.
magyar költő, műfordító
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt valaki, akit szeretsz.
Talán nincs is egyéb, csak ez.
Nem folytatás, nem vég se kezdet
csak ez a puha sötétség, ez a kemény
ütés. A szeretet.
Az idő – ha van –
tágul-görbül, mint a tér:
mosttól mostig tart.
Jó, ha ezzel számol,
ki beáll a körbe:
lesz kölyökórjásból
komoly, felnőtt törpe.
Nagyon figyelj, mert a világot
teszed is azzá, aminek látod.
– Csak rémeket látsz…
– Nem csak! De, ha már vannak:
látom őket is.
Hatalmasnak, Szerelmesnek folyton-folyvást SORSA VAN.
Mosolyt csak közöny terem – a szenvedély humortalan.
S ha addig élek
is: inkább engem hagyj el,
mint magad, Kedves!
Ha közelebb van:
élesebben látni, hogy
elérhetetlen.
A szerelem lerombol és fölépít. Kisebbre, szebbre.