Gyakran gondolok arra a napra a stúdióban, Long Islanden, mennyire bizonytalan voltam a saját tehetségemet illetően. Soha nem hittem saját magamban eléggé. És pontosan ezért, senki más sem hitt bennem. Ahogy te mutatod magad, úgy fog a világ is reagálni rád.

Szeretni önmagunkat annyit jelent, mint felismerni a jóságos, igaz természetünk bimbóját, és addig nevelgetni kőkemény munkával – néha vérrel és verítékkel öntözve -, amíg körül nem növi szívünket.

Tudtam, hogy alapjaiban fogom megváltoztatni a sportot. Minden arrogancia nélkül, tisztában voltam vele, milyen kimagasló képességő bokszoló válik majd belőlem. Tudtam, hogy semmi sem állíthat meg, világbajnok leszek, és ez olyan biztos, mint ahogy csütörtök után péntek jön.

Minden az önbizalmon múlik. De ahhoz, hogy megszerezzük ezt az önbizalmat, próbára kell tennünk magunkat, és elmenni egészen a képességeink határáig. Nem lesz csak úgy a miénk, egyik pillanatról a másikra. Újra meg újra el kell képzelnünk magunkban, amire vágyunk, hogy így fejlesszük a megszerezni kívánt önbizalmat.

Elképesztő, hogy az alacsony önbecsülés és a hatalmas ego kombinációja milyen könnyen a nagyság illúzióját keltheti valakiben.