A dicsekvés általában a kisebbrendűségi komplexus öntudatlan beismerése. (…) Amikor dicsekszel a teljesítményeiddel, valójában azt közlöd másokkal, hogy nem vagy biztos magadban, és nem tudod, mennyire értékel a világ.

Nincs nálam komplettebb futballista. Jól játszom mindkét lábammal, erős és gyors vagyok, remek a fejjátékom, gólokat szerzek és gólpasszokat adok. Az embereknek minden joguk megvan ahhoz, hogy inkább Neymart vagy Messit kedveljék. De az én meggyőződésem az, hogy jelenleg nincs nálam komplettebb labdarúgó. Biztos mindenki azt mondja majd, hogy egy beképzelt pöcs vagyok… De mikor a csúcson vagy, teljesen természetes, hogy kritizálnak.

Mindenkinek nagy elővigyázattal kell megéreznie, hogy milyen irányba húzza a szíve, és utána összeszedni minden erejét, hogy azt válassza.

Ahhoz, hogy mi magunk tudjuk irányítani az életünket és valami maradandót alkossunk, előbb-utóbb meg kell tanulnunk Hinni. Persze nem azt értjük ezalatt, hogy áthárítsuk a felelősséget holmi istenített Szellemi Szupermen vállára, vagy szép csendben üldögéljünk arra várva, hogy a Végzet bekopog az ajtón. Mindössze hinnünk kell a bennünk rejlő erőben és fel kell használnunk azt. Ha így teszünk, no meg ha felhagyunk azzal, hogy másokat majmolunk vagy versengünk velük, akkor egyszer csak minden elkezd működni.