Soha nem volt túl nagy önbizalmam, és mindig azokhoz vonzódtam, akik okosabbak, bátrabbak, és morálisan erősebbek voltak nálam. Mindig arra törekedtem, hogy olyan legyek, mint ők, de soha nem gondoltam, hogy esetleg már most olyan vagyok.
Az egészséges önbizalmat megannyiszor keverik össze az emberek a nagyképűséggel, holott valójában nem azzal van a baj, aki tudja, milyen adottságai vannak és azt meri is használni. A baj a rendkívül alacsony önbecsüléssel van, amely a társadalom nagy részére igaz, ezért az egészséges öntudat úgy rí ki közülük, mintha egyenesen túlzás volna.
Honnan szerzik az emberek a feneketlen önbizalomtározóikat? Egy edényből a szivárvány végén?
Sok embernek azért vannak alvásproblémái, mert nem mernek bízni. Nincs bennük bizalom. Be tudod hunyni a szemedet, és beleengedni magad a következő pillanatba, bele az ismeretlenbe, amiben bármi megtörténhet? Ezért van az, hogy a belül hordott magas szintű önbizalom egyedül rád épülhet. Hiszen ki tudja, ki lesz ott melletted a következő pillanatban. Senkire sincsen garancia. És nem azért, mert ne lehetne megbízni az emberekben. Csak magára az életükre nincs garancia. Az önbizalmadat ezért sem építheted másokra. Te vagy az egyetlen, aki biztosan ott leszel magaddal a következő pillanatodban. Mert ha még te sem leszel ott, akkor az már egy másik dimenziót jelent.
A teljesítmény révén elért önbecsülést feltételes önbecsülésnek vagy szerzett önbecsülésnek nevezzük. A feltételes önbecsüléssel szemben a valódi önbecsülésnek semmi köze a teljesítmény alapján kialakított önértékeléshez. Nem azt mondja ugyanis: „értékes emberi lény vagyok, mert ezt tudom tenni”, hanem ezt: „értékes emberi lény vagyok attól függetlenül, hogy meg tudom-e tenni azt vagy azt”. A feltételes önbecsülés értékel, a valódi önbecsülés elfogad.















