Utálok a szabadban, külső felvételen dolgozni, mert a környezet elvonja az ember figyelmét. Az elmélyülést meg az ihletet elfújja a szél.
Színészet idézetek
Sohase tanultam a színészetet, de gyermekkoromban olyan szerencsés voltam, hogy nagy színészek játékának légkörében éltem: tudásuk és tapasztalatuk hatott rám, sokat átvehettem belőle.
Shakespeare sajátos, hetvenkedő színészi stílust igényel: ezt a stílust nem szeretem, és nem is érdekel. Úgy érzem, mintha professzor fejtegetéseit hallgatnám a katedráról. […] Nem szeretem Shakespeare-ben azt sem, hogy királyokról, királynőkről, előkelő emberekről és becsületükről szólnak történetei. Lehet, hogy ennek pszichológiai oka van – lehet, hogy ellenérzésem különcségemből fakad. A mindennapi megélhetésért folytatott küzdelemben ritkán volt értéke a becsületnek. Nem tudom azonosítani magam egy herceg gondjával. Hamlet anyja felőlem bárkivel lefeküdhet a királyi udvarban, és hidegen hagyna az is, hogy Hamlet feltehetőleg gyötrődik emiatt.
Nehéz természetesen játszani, ha közben semmi sem foglalkoztatja az ember agyát. Például nehéz mást hallgatni a színpadon; az amatőr hajlamos rá, hogy túlságosan odafigyeljen.
Nekem is ugyanakkora egóm van, mint bárki másnak. Elvárom, hogy megfelelő körülményeket biztosítanak a forgatáson, és kellő figyelmet kapjon a színészi munka is. Néha ez háttérbe szorul a technikai összetevők miatt, és szinte mellékesen kezelik a mi feladatunkat.
Bármelyik színészt érdekes figyelni munka közben, és az, hogy mekkora sztárok, igazán csak akkor merül fel, amikor először találkozol velük. A nagyon ismert emberek mindenkire hatással vannak. De amikor elkezdtek együtt dolgozni, akkor az már a munkáról szól, és nem számít, hogy mit gondoltál róluk korábban.
Azt mondják, hogy a színészi játékom nagyon vidám, élénk és üdítő, és ezt az olasz apámra vezetik vissza. Ez azonban téves következtetés. Apám egyáltalán nem beszélt, csak olvasott és tanult. Anyámnak volt ilyen temperamentuma, mindezt tőle örököltem. Ő akarta, hogy színész legyek.
A karrieremet Tarzanként, csimpánzokkal kezdtem, és épp leszerződtem egy tehenes filmre, szóval azt mondtam Bessonnak, most nem akarok delfinekkel dolgozni, elég volt az állatokból!
-mondta arról, hogy miért nem vállalta el A nagy kékség című filmet.
Számomra a rendező olyan, mint egy apafigura. Egy pótapa. Nem hasonlítgatok, hogy kivel milyen volt korábban a munka, nekem az a dolgom, hogy figyeljek a rendezőmre, és a lehető legjobbat nyújtsam neki. A forgatás olyan, mintha része lennél egy családnak.
Connery volt a legszexisebb Bond, Moore volt a legviccesebb Bond, de akinek minden összejött, akiben minden megvolt, az szerintem Pierce Brosnan.
Emlékszem, amikor a Hegylakót forgattuk Skóciában, egy bámészkodó megjegyezte a mellette állónak: nézd, Tarzan és James Bond! Klassz dolog, ha az embert azonosítják egy filmmel, legalábbis én így gondolom. Mel Gibson sok jó filmet csinált, de mindig Mad Max marad. Harrison Ford pedig Indiana Jones.
A szerződésem, amit aláírtam, két Hegylakó-filmre szólt. Nem volt más választásom, meg kellett csinálnom a második részt. Ha meg tud feledkezni róla, hogy ez a Hegylakó-sorozat része, a második rész megállja a helyét sci-fiként. De hülyeség volt Hegylakónak hívni. Miért kell elmagyarázni, honnan származunk. Nem kell tudni. Halhatatlanok vagyunk, ennyi elég. Az első rész igazi folytatása az én szememben mindig is a harmadik Hegylakó volt.
Connery hatalmas sztár volt. Azt tudtam, milyen nagy színész, de azt nem tudtam, milyen emberként. Egy nagyszerű fickót ismertem meg. Nem is lehet ilyen magasra jutni, ha nem vagy jó ember.
Forgatás közben sosem gondolok a karrieremre. Néha azért dolgozom, mert jó a gázsi, néha azért, mert érdekel a film, azt azonban sosem tudom előre, hogy milyen lesz az a film. Senki sem jósolhatja meg, hogy milyen lesz a végeredmény és annak fogadtatása. Érezhetem úgy egy vetítés után, hogy az a legnagyobb szarcsimbók, amiben valaha részt vettem, aztán kiderül, hogy életem legnagyobb sikerével van dolgom. Máskor rettentő lelkes vagyok, de a film megbukik.
Akit a filmjeimben látsz, az valóban én vagyok. Például amikor a Texasi kopót csináltuk, a csatorna azt akarta, hogy legyenek benne durva akciójelenetek. Én azt mondtam erre, hogy legyen benne elég akció a felnőtteknek, de ne legyen annyira durva, hogy a gyerekek ne nézhessék meg. Vagy például azt szerették volna, hogy legyen egy kapcsolatom egy nővel. Olyan, ami egy kicsit…. tudjátok mire gondolok. A filmjeimben sem csináltam ilyesmit, így a sorozatban sem akartam, mert akkor nem lett volna családbarát.
Megálltam, és végigtekintettem az életemen. Amikor filmet készítesz… az övék vagy. Ott vagy napi 12 órákat, hónapokon át, és semmi másra nem jut időd. Rájöttem, hogy az életem bizonyos részeit odaadtam ezeknek az embereknek. Lényegében muszáj volt visszavennem, és felelősséget vállalnom az életemért.
Evita Perónt eljátszani életem legnagyobb feladata volt – sőt, merem állítani, hogy ez volt életem első igazi nagy feladata.
Mivel az iskolában én voltam az osztály bohóca, bátran kijelenthetem, hogy élveztem a figyelmet. A gyülekezetben is gyakran szerepeltem különböző színdarabokban, anyám ösztönzésére pedig karaktereket formáltam meg, és hosszú szövegeket bifláztam be, ami az iskolában is hasznomra vált, ahol szintén sokat gyakoroltuk a drámát és a színjátszást. Otthon pedig folyamatosan próbálkoztam azzal, hogy mások bőrébe bújjak. Mindez segített abban, hogy megalkossam azt a személyiséget, aki ma vagyok, és létrehozzam Snoop Doggot.
Sokan Teslát vezetnek a mozivásznon. Gyönyörű és tökéletes a CGI. Talán néhányan szeretnének egy kicsit visszatérni a sebességváltóhoz. Vannak ilyen emberek, ha értitek a metaforát. Én sebességváltós vagyok!
– utalt arra, hogy szerinte a régimódi akciófilmek hangvétele vitte sikerre A feláldozhatók című sorozatot.
Sokkal büszkébb vagyok arra, hogy apa vagyok, mint arra, hogy színész. Az, hogy apaként ki vagyok, sokkal fontosabb számomra, mint az, mit gondol rólam a közönség.
A színészet nem csupán szakma, hanem hivatás, életérzés és a világ megértésének egy különleges módja.
Ebben a gyűjteményben a színészettel kapcsolatos legemlékezetesebb idézeteket találod. Hazai és külföldi színészek gondolatai a szerepbe bújásról, az előadóművészetről, a tehetségről, a munkafolyamatokról, a közönséggel való kapcsolatról, a színpad varázsáról, a filmezés kihívásairól, a hitelességről, a kreativitásról és a szenvedélyről.
Ezek a bölcsességek bepillantást engednek a színészek belső világába, a próbák izgalmába és az előadások eufóriájába.
Merülj el a színészetről szóló idézetekben, ha érdekel a színház vagy a film világa iránt, ha inspirációt keresel a saját kreatív munkádhoz, vagy ha szeretnéd jobban megérteni ennek a különleges hivatásnak a mélységeit.