Minden egyes film önálló felkészülést igényelt, azon túl, hogy bebifláztam a szövegemet. Az Ikrekhez táncórákat vettem, és improvizálni tanultam. A Terminátorhoz géppé változtam: bekötöttem a szemem, amíg vakon is meg nem tudtam csinálni az összes fegyveres jelenetet, és annyit jártam a lőtérre, hogy már nem pislogtam, amikor elsütöttem egy fegyvert. A Terminátor 2-höz addig gyakoroltam azt, hogy pörgetéssel fel tudjam húzni a vadászpuskát, amíg vérezni nem kezdett minden ujjpercem – miközben maga a mozdulat talán két másodpercig látszott a vásznon. Mégsem panaszkodtam. Mindez a munka elengedhetetlen volt ahhoz, hogy kitörjek a skatulyából, és új típusú filmsztár legyek – akcióhős.

Nagyon megtetszett James Cagney, Errol Flynn, Edward G. Robinson és az ilyen típusú filmek. Nagyon tetszettek nekem. Egyszer édesanyámmal egy filmet néztünk meg, és amikor kijöttünk az előcsarnokon keresztül, azt mondta: ’egyszer szeretném látni, ahogy ezt csinálod’. És ez volt minden, amire szükség volt. Mert én már akkor is meg akartam csinálni. De kell, hogy valaki mondja neked, vagy egy kicsit lökdössön. És ez az egyetlen dolog, amit valaha is mondott nekem a színészkedésről. Hogy azt akarta látni, hogy ezt csinálom.

Nem szeretek sokat beszélni magamról. Nem is tudom. Ugyanaz, mintha magamat nézném a filmen, kényelmetlenül érzem magam tőle. Szeretek színészkedni. Imádom ezt a részét, de beszélgetni, interjúkat adni nem az erősségem.

Mint minden nagyszabású álom, a színészet sem kis falat – senki számára –, de amit én akartam, az én hátteremmel, szélsőségesen nehéznek ígérkezett. Nem arra vágytam, hogy egy legyek a számtalan karakterszínész közül, aki egész nap csak meghallgatásokra jár, hogy aztán kapjon egy-két sort valami felejthető filmben. A következő Reg Park akartam lenni, és olyan legendás hősöket alakítani, mint Herkules, vagy a következő Charles Bronson, az akcióhős, aki lerendezi a rosszfiúkat.

Nagy pillanat volt, amikor Heath posztumusz elnyerte a legjobb mellékszereplőnek odaítélt Oscar-díjat. Mind megjósoltuk, hogy meg fogja kapni, már az első jelenettől láttuk; nem csak én, láttam így… az egész stáb úgy érezte, megérdemli. Kiváló alakítás volt – a nyitó- és a zárómonológ, ahogy a többi jelenet is – és azt hiszem, nagyon fontos volt a családjának is.

Amikor én felnőttem, nem voltak képregények, mert háború volt és még papír se volt. Batmant először a tévében láttam, a sorozatban, és a moziban mindig volt szombat délelőtti matiné a gyerekeknek. Itt találkoztam először Supermannel, imádtam ezeket a vetítéseket. A Batmanben azt is élveztem, hogy egy ekkora szuperprodukcióban dolgozhatok, életemben elõször.

Nincs sok olyan alakításom vagy rendezésem, amire azt mondanám, hogy zsebre teszem és elviszem magammal a túlvilágra.

Hallom a kollégáimtól, hogy a mai fiatalok többségének semmit nem mondanak a valamikor nagy nevek, akiknek éppenséggel az öltözőjükben ülnek. Ez nem feltétlenül az ő szégyenük. De hát itt, a szocialista blokkban sosem volt olyan sztárkultusz, mint Nyugaton. Nálunk – már csak politikai okok miatt is – lelkizőbb színházra volt szükség. Óriásit változott a világ, a mai kor egészen másról szól. A televíziót elözönlötték a kretén civilek, akiket színésznek használnak

Annak idején csodálattal bámultam Páger Antalt, aki a szó szoros értelmében a haláláig dolgozott. Délelőtt filmezett, majd hazament és meghalt.

Egy színész esetében fontos, milyen közegben kérdez rá az élet – egy-egy emberi karakter, a történések, reflexiók – értelmére. Milyen társaságban próbál válaszokat fogalmazni. Hamlet azt mondja: a színész tükröt tart a természetnek. Ám a színésznek nem mindegy: kinek a tekintetéből kap visszajelzést alakítása minőségéről. Várkonyi egyetlen pillantása hosszú elemzéssel felért.

Sosem voltam magammal megelégedve. Filmjeimet sem szeretem visszanézni. Pedig mindig szorgalmas voltam, arra koncentráltam, ami egy színészt felépít.

Pályám utolsó tizenöt-húsz évében gyakran gondoltam rá: talán civil sorsom is szerencsésebben alakul, ha elvégzem a főiskolát. Az a négy év segített volna fokozatosan átkerülni a gyerekkorból a fiatalember állapotába. Szó szoros értelmében szűzen kerültem a színészlét sajátos viszonyai közé. Az kemény.

A jó rendező szabadságot ad a színésznek ahhoz, hogy a színész magából kiindulva tolmácsolhassa a szerző üzenetét. A jó rendező abból építkezik, ami a színészből fakad.

Visszagondolva arra az időre, amikor Patrickkel dolgoztam a Donnie Darkón, és újra megnézve ezt a nagyszerű embert az eredeti Országúti diszkóban és a többi filmjében, el kell mondjam, én mindig is nagy rajongója voltam. Olyan tehetséges volt, és továbbra is nagyon tisztelem és csodálom azt, amit a világnak adott. Soha nem felejtem el, hogy milyen kedves volt hozzám, amikor még csak kezdő voltam. Nem kellett volna időt szakítania rám, de mindig megtette. Más lett a film, de hiszem, hogy ő is élvezettel nézte volna.

Kötve hiszem, hogy a színészetet meg lehet tanulni. Láttam rendkívüli értelmi képességű embereket, akiknek beletört ebbe a bicskájuk, és láttam sült bolondot egészen jól játszani. A színjátszáshoz elsősorban érzésre van szükség.

A színészet nem hasonlítható össze a kerékpározással. Néhány évi szünet után nem megy az embernek csak úgy, automatikusan.

Mindig azt hiszem, hogy ha kapcsolatot teremtek a karakterrel, és bejutok a szívébe, akkor a mozijáró közönség is bejut az enyémbe. Mindig eszembe jut az a láthatatlan kötelék, amely mindannyiunkat összefűz, az, ami összeköt, és az, ami elválaszt.

Imádtam Constance szerepét! Bárkit eljátszottam volna kerekesszékben! Csak jó sülhet ki belőle. Megszabja a határokat, ugyanakkor fel is szabadít.

Legnépszerűbb szerzők

A. J. Christian (86) Adolf Hitler (70) Ady Endre (100) Agatha Christie (35) A kis herceg (41) Albert Einstein (38) Arisztotelész (100) Arnold Schwarzenegger (106) Audrey Hepburn (41) A zöld íjász (37) Bagdy Emőke (43) Barabási Albert-László (47) Benjamin Franklin (62) Blaise Pascal (50) Bob Gass (40) Bob Proctor (40) Bonaparte Napóleon (62) Brian Tracy (48) Bruce Lee (87) Buddha (71) Bud Spencer (98) Carl Gustav Jung (64) Carl Sagan (54) Cobra Kai (37) Cristiano Ronaldo (77) Csernus Imre (104) Csitáry-Hock Tamás (168) Dale Carnegie (38) Dexter (100) Donald Trump (50) Eckhart Tolle (73) Ezel - Bosszú mindhalálig (132) Fekete István (96) Fernando Alonso (38) Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (56) Fodor Ákos (135) Fredrik Backman (50) Friedrich Schiller (45) George Gordon Noel Byron (43) Graham Greene (39) Henry Ford (36) Hermann Hesse (60) Hioszi Tatiosz (44) Honoré de Balzac (36) Illyés Gyula (37) Jim Morrison (48) Joe Dispenza (46) Johann Wolfgang von Goethe (290) Jókai Mór (63) József Attila (37) Kepes András (56) Kimi Raikkönen (40) Kodály Zoltán (40) Konfuciusz (52) L. Ron Hubbard (87) Laurell Kaye Hamilton (45) Lewis Hamilton (49) Lucius Annaeus Seneca (38) Madách Imre (40) Mahatma Gandhi (54) Marcus Tullius Cicero (35) Marilyn Monroe (44) Mark Twain (39) Matthew McConaughey (41) Max Verstappen (41) Meryl Streep (50) Miguel de Cervantes (45) Mike Tyson (111) Moldova György (54) Márai Sándor (112) Máté Gábor (orvos) (40) Móricz Zsigmond (50) Müller Péter (95) Napoleon Hill (103) Náray Tamás (59) Oprah Winfrey (60) Oravecz Nóra (35) Orbán Viktor (93) Oscar Wilde (36) Osho (37) Paulo Coelho (217) Pelé (38) Polcz Alaine (41) Rabindranath Tagore (49) Radnóti Miklós (40) Sadhguru (64) Scott Jurek (46) Stephenie Meyer (37) Stephen King (55) Szent-Györgyi Albert (43) Teleki Pál (38) The Originals – A sötétség kora (52) Vavyan Fable (105) Vekerdy Tamás (79) Voltaire (42) Wass Albert (70) William Shakespeare (44) Winston Churchill (60) Zig Ziglar (50) Ákos (56)