Kétségtelen, hogy az egoizmus is arra ösztönöz, hogy adjunk. Az önző ember azonban csak kényszerből cselekszi ezt. Olyan ez, mint az éretlen gyümölcs szüretelése: le kell szedni a fáról, miközben le-letörnek a gallyak. Ha az ember szeret, az adás örömet okoz neki; ahhoz a fához hasonlít, mely lehullatja érett termését.
Rabindranath Tagore
1861. máj. 7. - 1941. augusztus 7.
indiai költő, író, zeneszerző, festő, polihisztor
Rabindranath Tagore idézetei a szeretet, a spiritualitás és a lélek harmóniájának szépségét idézik meg. Gondolatai költői mélységgel és finom érzékenységgel világítanak rá az élet és az emberi kapcsolatok fontos igazságaira.
Az ember gondolatait csupán a legköznapiasabb dolgokban fejezheti ki teljes pontossággal szavakban. Szavait gyakorta beszédnek sem nevezhetjük, hanem csak hangokkal történő néma gesztusoknak. Az ilyen szavak csakis jelzik, de ki nem fejezik a gondolatot. Minél élénkebbek gondolatai, annál inkább szükséges megértésükhöz, hogy szavait életkörülményeivel kapcsolatba hozva kommentáljuk.
Az egyéniség nagysága nem önmagában van, hanem a tartalmában, ez pedig univerzális, hiszen a tó mélységét sem a meder nagysága határozza meg, hanem a víz mélysége.
A politikai kultúra, mely Európa földjén nőtt, s mint buján tenyésző gaz az egész földet beborította, kizárólagosságokon alapszik. Figyelmét mindig idegenek sakkban tartására vagy megsemmisítésére irányítja. Hajlamai kannibáliak, abból táplálkozik, amire más népeknek életük fenntartásához feltétlen szükségük van és megkíséreli ezeknek egész jövőjüket elnyelni. Állandóan fél, hogy más fajok is jelentőségre tesznek szert, s ezt a félelmét veszedelemmé nyilvánítja. Határain kívül pedig azáltal igyekszik minden nagyságot magjában megfojtani, hogy a nálánál gyöngébb fajokat letiporja, hogy így azok örökös gyöngeségre legyenek kárhoztatva.
Ha egy közösség „vallásnak” nevezi a saját régi hagyományait, ezzel magának a vallásnak árt. Az emberi élet más területén példa nélkül való vita, kegyetlenség és babonás vakhit keletkezik ebből.
Miért kell mindenre reagálni? Amúgy is elég haszontalan beszéd esik a világon.
Ne azért szeresünk valamit, mert régi vagy modern, hanem mert maradandó emberi értéket képvisel.
Mennyit kell egy nőnek hazudnia! Mint anyák, hazudunk, hogy gyermekeinket megnyugtassuk s mint feleségek hazudunk, hogy gyermekeink apját megnyugtassuk. Sohasem vagyunk ettől a kényszerűségtől mentesek.
A becsvággyal az a probléma, hogy nem hisz igazán a szeretetben. A hatalomban hisz. Az élet üdén csörgedező vizét feladja a siker boráért cserébe.
A testi erő hanyatlása annak az előjele, hogy végéhez közeledik az aktív munka életszakasza. Nincs ebben semmi szomorú, nem valakinek az elbocsátásáról van szó, aki még ragaszkodik a pozíciójához. Üdvözöljük inkább örömmel az érettséget, mint a kiteljesedés állapotát.
Ragaszkodik az élethez, nehezen válik meg az élettől, akit szeretet és gondoskodás vesz körül.
Ébredj. Időd drága,
Ne tünjön hiába!
Az ég a legérdemesebbeknek tartja fenn a legkeményebb megpróbáltatásokat.
Majd ha egy nap eljön a halál
S kopogtatva ajtódnál megáll,
Áldozatkép itt majd mire lel?– Oh, előtte, vendégül ha látom,
Életemnek telt edénye álljon…
Üres kézzel nem megy innen el!
Ha akkor, amikor elszenvedjük a veszteséget, le tudjuk hajtani a fejünket, össze tudjuk kulcsolni a kezünket, és azt tudjuk mondani, „ez egy adomány – a lemondás adománya”, akkor a legkisebb csekélység is értelmet nyer, a múlandó örökérvényűvé válik, és ami a napi használatban addig mindössze egy eszközként szolgált, imádatunk tárgyává lesz, örökre elraktározva a szívünk templomának kincsesházába.
A sors a maga útján halad, és nem sieti el a dolgát.
Léleknek a lélekkel összeköttetésbe lépni, nehéz művelet.
A nehézségek csak azért akadnak utunkba, hogy erőfeszítésre sarkalljanak bennünket.
Ha figyelmünkkel célirányosan a halál felé fordulunk, a világ nagy halottas háznak, tűnik a szemünkben. De hát ebben az élettel teli világban a halál gondolatának csupán csekélyke a hatalma. Nem mintha nem lenne láthatóan jelen, hanem mert az élet negatív oldalát képviseli. Habár szempillánkat minden másodpercben lehunyjuk, mégis a nyitott szemünk a fontos. Az élet a maga egészében nem veszi komolyan a halált. A szeme láttára táncol, játszik és szeret. Csak ha az egyes halált külön megvizsgáljuk, akkor látjuk, mekkora űr tátong benne, és ezen megdöbbenünk. Olyan ez, mintha egy darab anyagot vizsgálnánk mikroszkóp alatt. Hálónak látszik, de nagy lyukai láttán elborzadunk. A valóságban azonban a halál nem a végső igazság. Látszólag olyan fekete, mint amilyen kék az ég, ám az életben épp oly kevéssé hagy nyomot, mint az ég kékje a madarak szárnyán.
Mert a tavaszi napok is megújulnak időnként; a telihold is búcsút mond és újra meglátogat, a virág is vissza-visszatér és kipirosodik az ágon évről évre; s meglehet, hogy csak azért búcsúzom tőled, hogy ismét visszatérjek hozzád.
Mások ezeket keresték még
Rabindranath Tagore legszebb gondolatai és bölcsességei
Rabindranath Tagore, a Nobel-díjas indiai költő, író és filozófus életműve az egyetemes emberi értékek, a természet szeretete és a lelki elmélyülés kimeríthetetlen forrása.
Művei – legyen szó lírai költeményekről, prózai alkotásokról vagy drámákról – a kelet és nyugat gondolkodásmódjának különleges ötvözetét kínálják, amely évszázadok múltán is megszólítja az olvasókat.
Ebben a gyűjteményben a költő legmeghatározóbb idézeteit találod, amelyek útmutatóul szolgálhatnak a mindennapok útvesztőiben:
-
A belső béke fontossága: Tagore gyakran emlékeztetett bennünket arra, hogy a valódi boldogság nem külső tényezőkön, hanem a belső harmóniánkon múlik. A csend és az önismeret ereje elengedhetetlen a kiegyensúlyozott élethez.
-
A szeretet egyetemessége: Gondolatai szerint az önzetlen szeretet a legmagasabb rendű érzelem, amely képes áthidalni a társadalmi és kulturális szakadékokat, összekötve az embereket a létezés nagy egészében.
-
A természet és az ember kapcsolata: Művészetének központi eleme a környezetünk tisztelete. A természetben zajló változások megfigyelése révén bölcsebbé válhatunk, és közelebb kerülhetünk önmagunk megismeréséhez.
-
Örök érvényű életbölcsességek: A nehézségek legyőzése, a hit megőrzése és a folyamatos fejlődés iránti igény mind visszaköszönnek soraiból, legyen szó a Gitanjali ihletett költeményeiről vagy későbbi esszéiről.
Fedezd fel a Tagore-idézetek inspiráló erejét, amelyek segítenek a jelen pillanatban megélni a teljességet, és útmutatást adnak a spirituális útkeresésben.
Ezek a rövid, mély tartalmú üzenetek alkalmasak meditációhoz, önfejlesztéshez vagy napi inspirációhoz.