Eckhart Tolle

Eckhart Tolle

1948. február 16. -

német származású kanadai író, előadó, spirituális tanító

Eckhart Tolle német származású spirituális tanító és író, akinek A most hatalma és az Új föld című könyvei világszerte olvasók millióihoz jutottak el. Tanításaiban a jelen pillanat megélését, az önismeretet, a tudatosságot és a belső béke megtalálását helyezi előtérbe, miközben arra ösztönöz, hogy más szemmel tekintsünk gondolatainkra, érzelmeinkre és a világhoz való viszonyunkra.

Eckhart Tolle legerősebb idézetei

A boldogságról és a boldogtalanságról:

Ha hajszolod a boldogságot, sosem fogod megtalálni, hiszen a hajsza boldogság szöges ellentéte.

A boldogtalanság elsődleges oka sosem az adott élethelyzetben keresendő, hanem a róla alkotott gondolataidban.

Az életről:

Az élet most van. Soha nem volt olyan időpont, amikor az életed nem most volt, és nem is lesz ilyen.

Istenről:

Azonnal megtalálod Istent, amint ráébredsz, hogy nem kell keresned őt.

Az önsajnálatról és a szenvedésről:

Ha sajnálod magadat, és lépten-nyomon elmeséled a történetedet, csak beleragadsz a szenvedésbe.

A szenvedés addig szükséges, amíg rá nem jössz, hogy szükségtelen.

A fájdalomról:

A fájdalom kizárólag fájdalomból táplálkozhat. A fájdalom nem táplálkozhat örömből. Számára az emészthetetlen.

További Eckhart Tolle idézetek

Abban a pillanatban, ahogy igazán megbocsátasz, visszaszerezted az erődet az elmédtől. A megbocsátás hiánya az elme alapvető tulajdonsága, hiszen viszály és konfliktus nélkül az elme teremtette hamis éned – egód – nem maradhatna életben! Az elme nem tud megbocsátani. Csak te tudsz. Csak te léphetsz be a jelenbe, csak te léphetsz be a testedbe, s csak te érezheted a Létből áradó vibráló békét és nyugalmat.

Ha egyedül rosszul érzed magad, akkor azért keresel társat, hogy ezt a rossz érzést elfedd. Biztosan számíthatsz rá, hogy ez a rossz érzés, valamilyen más formában, újra fölbukkan majd a kapcsolatodban, és akkor valószínűleg a partneredet fogod hibáztatni amiatt.

Csak a mindent megbíráló elme hiszi, hogy a fölfelé ívelés időszaka jó, míg a lefelé ívelés időszaka rossz. Nem igaz. A növekedést általában pozitívnak mondják, holott semmi sem növekedhet örökké. Ha bármilyen növekedés egyre csak folytatódna és folytatódna, akkor végül valami iszonyú nagy és destruktív dolog jönne létre. Szükség van a szétesésre ahhoz, hogy valami új kezdhessen növekedni. Az egyik föltételezi a másikat.

Az egész reklámipar és fogyasztói társadalom összedőlne, ha az emberek megvilágosodnának, és az identitásuk érdekében már nem anyagi dolgokra áhítoznának.

Az öröm ok nélkül való, és belül születik meg, a Lét örömeként. Nélkülözhetetlen eleme ez a lelki békének, annak az állapotnak, amit Isten békéjének is mondanak. Ez természetes állapotod, s nem pedig olyasmi, aminek eléréséért keményen meg kellene dolgoznod vagy küzdened.

A szenvedésen keresztül elért megvilágosodás – a kereszt útja – azt jelenti, hogy rúgkapálva és üvöltve kényszerülsz belépni a mennyek országába. Végül megadod magad, mert már nem bírod elviselni a fájdalmat, de ez bizony hosszú és szenvedés teli út. A tudatosan választott megvilágosodás azt jelenti, hogy nem kapaszkodsz már a múltba és a jövőbe, és életed középpontjába a mostot állítod. Azt jelenti, hogy az idő helyett inkább a jelenlét állapotát választod „lakóhelyedül”. Azt jelenti, hogy igent mondasz arra, ami van. Ekkortól már nincs szükséged fájdalomra. Mit gondolsz, mennyi idő kell még neked ahhoz, hogy képes legyél kijelenteni: „Nem hozok létre több fájdalmat és szenvedést!”? Mennyi fájdalomra van még szükséged, mire meg tudod hozni ezt a döntést? Ha úgy gondolod, hogy ehhez még idő kell, akkor megkapod. Hozzá fájdalmat is… Az idő és a fájdalom elválaszthatatlanok egymástól!

A „megbocsátás” szót 2000 éve használják, ám annak jelentéséről a legtöbb embernek nagyon korlátozottak az ismeretei. Amíg éntudatodat a múltból eredezteted, addig sem magadnak, sem másnak nem tudsz igazán megbocsátani. Csak akkor történik valódi megbocsátás, ha hozzájutsz a most erejéhez, ami a saját erőd. Ez erőtlenné teszi a múltat, és mélyen megérted, hogy semmilyen korábbi cselekedeted, és semmi, amit valaha is veled tettek, a legcsekélyebb mértékben sem érintheti meg valódi lényed ragyogó lényegét! A megbocsátás fogalma ekkor, úgy ahogy van, szükségtelenné válik.

Ne gondolj tehát tetteid gyümölcsére! Csak magára a tevékenységre figyelj! A gyümölcs magától beérik. Ez egy erőteljes spirituális gyakorlat.

Egós állapotban a forma összezavarja a szeretetet, ezért azt gondolod, hogy a szereteted ebben a formában, ebben a másik személyben van. Nem veszed észre, hogy az igaz szeretet az, amikor meglátod a másikban a forma nélkülit – azaz felismered magad a másikban.

Ha soha nem vagy képes elfogadni azt, ami van, akkor ebből az is következik, hogy senkit sem tudsz olyannak elfogadni, amilyen.

A megvilágosodás nem csak a szenvedésnek és az állandó külső és belső konfliktusoknak vet véget, hanem a szakadatlan gondolkodás rettenetes rabságának is. Micsoda hihetetlen fölszabadulás ez!

A fájdalom kizárólag fájdalomból táplálkozhat. A fájdalom nem táplálkozhat örömből. Számára az emészthetetlen.

Eckhart Tolle idézetek – jelenlét, tudatosság és belső béke

Eckhart Tolle spirituális tanító és író, akinek gondolkodása világszerte emberek millióira volt hatással. Tanításainak középpontjában a jelen pillanat ereje, az ego meghaladásának lehetősége és a tudatos jelenlét áll. Szavai egyszerűek, mégis mélyek – nem bonyolult tanrendszert kínálnak, hanem közvetlen utat a belső csendhez.

Az Eckhart Tolle idézetek arra hívnak, hogy kilépjünk az állandó gondolkodás és aggodalom körforgásából, és megtapasztaljuk azt a nyugalmat, amely mindig ott van bennünk.

Gondolatai gyakran a szenvedés gyökereire, az elme működésére és az önazonosság valódi természetére világítanak rá. Szavai nem tanítanak, inkább emlékeztetnek: arra, hogy a béke nem elérendő cél, hanem felismerhető állapot.

Ezek az idézetek különösen azokhoz szólnak, akik a rohanó mindennapokban szeretnének megállni, elcsendesedni és tudatosabban jelen lenni az életükben.

Eckhart Tolle gondolatai segítenek felismerni, hogy a valódi változás nem kívül, hanem belül történik – a figyelem, az elfogadás és a jelenlét által.