Lelkem ekkor elhatározta, hogy visszatér a testembe, de nem kapott taxit.
A gyermek lelke olyan, mint a tükör, mely váltakozva fordul új és új irányba s fényt keres, napok, holdak, csillagok, vagy pislogó gyertyák fényét, mit önmagáról visszatükrözhessen.
Az idő takarójába szőtt folyamatosság titkos szálait nem könnyű megtalálni és megmagyarázni. De a lélek titkait mindig a megmagyarázhatatlan őrzi, s érte érdemes megismerni a múltat a jövő kedvéért.
A lélekben ötvenszer annyi kitartás van, mint az izmokban.
Vannak azok az emberi kapcsolatok, amik valójában sosem szakadnak el lélekben. Csak testben megyünk más irányba.
Az összes szellemek, az összes lelkek, az összes teremtett egyszerű szubsztanciák mindig testtel vannak összekapcsolva.
Nemcsak azért kell többet megtudnunk a lélek és a test kapcsolatáról, hogy jobban megérthessük a betegségeket, hanem azért is, hogy megértsük, mi az egészség.
Azért vagyunk-e itt, hogy teremtsünk lelkünkkel valamit a lelkünkből, ami olyan, mint a lelkünk? Valamit, ami a mienk, ami nemcsak más, mint – más, de méltó ékessége lehet felemelt fejünknek.
Én nem hiszek abban, hogy megkínzott léleknek kell ahhoz lenned, hogy igazán hitelesen tudj megkínzott lelkeket játszani. Azt hiszem, sok sötét dolgot fel tudunk venni anélkül, hogy azonosulnánk vele.
Tenyeremre tettem a lelkem:
Nézd meg, milyen szép százlátó üveg!
De Ő gyémántokat szedett elő,
Mert Ő az embert sose érti meg.
Mint mindennek, egy városrésznek is van lelke. A lélek örök, hiába kap új nevet.
Egy a vallás tanításaival összhangban álló, vigasztaló filozófia szerint, a lélek csak esetlegesen és átmenetileg függ érzékeinktől és testi szerveinktől, de szabaddá és boldoggá válik, mihelyst a test halálával megszabadul annak zsarnokságától. Ez nagyon szép, de ha nem vagyunk vallásosak, kérdéses dolog. Mivel pedig halhatatlanságom felől csakis halálom után szerezhetek tökéletes bizonyosságot, engedtessék meg nekem, hogy ne sürgessem az igazság megismerését.
Szárnyalni szeretnék. Szerintem sikerült is. Nap mint nap szárnyra kapok, és a szívem költészete repít a magasba. A költészet egész életemben velem volt. A nagymamámban, a nagypapámban, az édesapámban, az édesanyámban született. A fivéremben, Wesley-ben született. Nekem adta a költészetét és a szárnyait, én pedig neki a sajátomat. Az enyém a tiéd, a tiéd az enyém. Ezek a szárnyak, az emberi drámán való felülemelkedés képessége egy halhatatlan és láthatatlan lélek ajándéka, amelyet olyan tisztán hallunk és látunk mint Stevens galambjait. Látjuk a lelket a ködben, halljuk a lelket a kövek némaságában. Csiszolgassuk a köveket – miattuk lehet nemes az életünk. Érezzük a lélek jelenlétét, valahányszor szeretünk, valahányszor megbocsátunk, valahányszor a megértés didalmaskodik a gúny felett, valahányszor a részvét legyőzi a keserűséget.
Azért a legfontosabb a zenei nevelés, mivel a ritmus és összhang merül alá leginkább a lélek mélyébe, és a legerősebben ragadja meg azt.
A lélekben lakozó legfőbb jó: a belátás, megértés, együttérzés és erény – az ember legfőbb feladatai a Földön.
Sokat kell sétálnunk a szabadban, hogy a napfény és a friss levegő hatására lelkünk felélénküljön és erőre kapjon.
Szerelmesek közé nem kellenek szavak, hiszen a lelkek beszélgetni tudnak.
Az, hogy valaki lelkileg rendben legyen, ugyanolyan fontos napi tevékenység, mint a sport.
A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.