Ha van titka az életnek, akkor csak annyi, hogy ne próbálkozzunk. Hagyjuk, hadd jöjjön az élet: a nők, a kutyák, a halál és az alkotás.
Mi az ember? Mi értelme és célja van életünknek? Mi a jó, és mi a bűn? Honnét van a szenvedés és mi a célja? Melyik az igazi boldogsághoz vezető út? Mi a halál? Miben áll a halál utáni ítélet és az igazságszolgáltatás? Végül pedig, mi az a létünket körülölelő, legvégső, megnevezhetetlen titok, amelyből eredünk és ahová megyünk?
Amit elképzelhetetlennek tartanak a mai gondolkodásban, az korlátot szab mindazon képtelenség felismerésének, amit a kozmosz rejteget előlünk.
A Balaton. A tó, ami egyszerre mély és sekély, sohasem változó. Ugyanakkor tele van titkokkal. Nem mond el mindent, nem fedi fel magát teljesen. Ettől nem szereti kevésbé
az embereket az életében, de mindig lesznek olyan részei, amiket mindenki elől rejtve tart.
Szokatlanul elcsendesedett a határ. A szőlőbogyók zöldje sárgásra enyhült, a diók burka meghasadt, a telt hasú szilvák a földet nézték, és csend lett a tőkék között, mintha a nagy levelek valami titokról hallgattak volna.
A Vörös Szoba a Tűz, jöjj velem!-nek is fontos alkotóeleme, imádom a Vörös Szobát. Először is függönyök vannak benne, márpedig irtóra imádom a függönyöket, de komolyan. Azért, mert magukban és maguktól is szépek, de azért is, mert valamit elrejtenek. Van valami a függöny mögött, az ember nem tudja, jó vagy rossz.
Az emberek végül már nem szerették a Twin Peakset, de legalább jól ért véget a dolog, mert akkor bukkant fel a Vörös Szoba. Nem tudom elmondani, mi a Vörös Szoba, de emlékszem, mikor jutott eszembe először, és mennyire lenyűgözőnek találtam az ötletet. Ez megnyitott valamit a Twin Peaksben, és egy csomó egyébhez is elvezetett. Szóval a pilot és a Vörös Szoba, és ahova az egész vezet – mindezeket összerakod, és ezek összességéből megkapod a valódi Twin Peakset. Ez egy gyönyörű, érzékeny valami, amelyben több mindenről van szó, mint ami szemmel látható, és amelyben ott van a rejtély a levegőben.
Ha nem leszek, nem fogja tudni senki,
sorsomnak mennyi furcsa titka volt.
A titok patogén. Mérgez. Elszigetel, és ezáltal végtelenül magányossá tesz. Amikor egy régóta hordozott, megbetegítő titkot végre ki lehet mondani, annak már önmagában gyógyító ereje van.
Nézz bele akármelyik emberbe, mindenikben találsz legalább egy sötét pontot, amelyet takargatnia kell.