Nem szabad elfelejtenünk, hogy háborúban állunk, hidegháborúban, ha így jobban tetszik. Háborúban ahol nincsenek frontvonalak, nincs folyamatos bombázás, de ahol két ellenfél – a Karib-tenger kicsiny bajnoka és a roppant imperialista hiéna – szemtől szemben állnak, és tisztában vannak vele, hogy egyikük elpusztul a harcban.

Minden nemzet ismer nagy háborúkat. Ha ezeknek a háborúknak a sérültjeivel az ember beszélgetni kezd és szóba kerülnek a csaták, óhatatlanul szóba kerülnek a sebesülések is. És akkor leszerelik a lábprotéziseiket, vagy kiveszik megmutatni az üvegszemeiket. És azzal valahogy összekötődik egy egyfajta elégedettség-érzés, hogy egy igaz ügyért szenvedtek.

Hiszen nem az volt a legnagyobb veszély, ami fenyegette őket, hanem az, hogy ők maguk is azzá lehetnek, amit tulajdonképpen le akarnak győzni.