A merész ötletek olyanok, mint a gyalogok előre menetelése a sakkban; lehet, elveszted őket, de az is lehet, hogy nyerő játszmát indítanak.
Johann Wolfgang von Goethe
1749. augusztus 28. - 1832. március 22.
német író, költő
Johann Wolfgang von Goethe idézetei az élet, a szerelem és az emberi természet időtlen kérdéseit járják körül. Gondolatai költői szépséggel és mély bölcsességgel világítanak rá az önismeret, a tudás és az emberi lélek gazdagságára.
Johann Wolfgang von Goethe legerősebb idézetei
A szerelemről:
Egy perc alatt megadja a szerelem, mit hosszú fáradság alig ér el valaha.
Mi szívünknek a világ, szerelem nélkül? Ami egy varázslámpa fény nélkül!
A szeretetről:
Semmi a világon nem teszi szükségessé az embert, csak a szeretet.
Ki nem szeret, s nem téved, az már sírba szállhat.
A művészetről
Minden művészet legmagasabb feladata, hogy a látszat által megadja egy magasabb valóság káprázatát.
Alkoss, művész! Ne beszélj!
Az építészet kővé vált zene.
Az igazságról:
Az új igazságra mi sem ártalmasabb, mint a régi tévedés.
Az igazságokat sokszor kell ismételni, mert a tévedéseket is sokszor ismétlik.
Az emberismeretről:
Az intelligens ember majdnem mindent nevetségesnek talál, az érzékeny ember szinte semmit.
Némely ember kalapáccsal verdesi a falat jobbra-balra, és azt hiszi, hogy mindannyiszor fején találta a szöget.
A bölcsességről:
A bölcsesség csak az igazságban foglaltatik.
A bölcsesség keblén, meglátod,
naponta nő majd boldogságod.
További Johann Wolfgang von Goethe idézetek
Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha.
Az általános természetes valláshoz voltaképp nem kell hit, hiszen mindenkiben önként tolakszik fel a meggyőződés, hogy a természet mögött s mintegy abban megnyilvánulva, egy mindent létrehozó, rendező és irányító valaki rejtőzik.
Még Istenben is látok hibát.
Akármerre forduljon az ember, akármibe vágjon bele, mindig visszakerül arra az útra, melyet a természet rajzolt elébe.
Minden ember természetes óhaja, hogy másokat is hitére térítsen.
Elmélyült lelkek szükségképpen a múltban, valamint a jövőben élnek.
Figyelemre méltó, hogy a hit és a babona formái minden korban, minden népnél ugyanazok maradnak.
A tapasztalat nem egyéb, mint hogyha az ember tapasztalja, hogy mit nem akar tapasztalni.
Mindenki csak azt hallja meg, amit megért.
Lássam a dolgok erejét és magját,
S ne a szavaknak turkáljam salakját.
A vallásos tisztelet azelőtt, ami körülvesz minket, természetesen az állatvilágot is magába foglalja, és azt a kötelességet rója az emberre, hogy a közénk született teremtményeket becsülje és óvja.
Bármerre tekintsünk, a természetből végtelenség fakad.
Ritkán bírunk eleget tenni magunknak; annál vigasztalóbb, ha másoknak eleget tehetünk.
Annyi jeles és derék dolog van egyidejűleg a világon, mégsem találkoznak össze.
A kiválóságot gyakran tekintik egoizmusnak.
Az igazság fáklya, méghozzá rettenetes; ezért próbálunk mind csak úgy hunyorogva elsurranni mellette, mi több, félve, hogy megéget.
Világunk dolgában csak azok az okos, tevékeny emberek vihetik sokra, akik ismerik erejüket, s mértékkel-rátermetten használni is tudják.
Boldog, aki örömmel tesz és a tettnek örül.
Épp az kellene, amit nem tudunk,
S amit tudunk, semmire sem kell.
Mások ezeket keresték még
Johann Wolfgang von Goethe idézetek – bölcsesség, alkotás és az élet teljessége
Johann Wolfgang von Goethe a világirodalom egyik legnagyobb alakja, akinek munkássága messze túlmutat az irodalmon. Költőként, drámaíróként, regényíróként és gondolkodóként egész életében az embert, a természetet és a tudás határait kutatta. Művei – köztük a Faust – ma is meghatározó olvasmányok, mert olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek minden korszakban aktuálisak.
Goethe írásaiban a szenvedély és a józanság, az érzelem és az értelem különleges egyensúlyban jelenik meg. Hol a szerelem természetéről elmélkedik, hol a tudásvágy vagy az emberi döntések következményei kerülnek a középpontba. Gondolatai nem kész válaszokat adnak, hanem arra ösztönöznek, hogy mindenki saját tapasztalatain keresztül találja meg az igazságot.
Életszemléletét a kíváncsiság és a folyamatos fejlődés iránti vágy hatotta át. Úgy tekintett a világra, mint egy soha véget nem érő felfedezésre, ahol a művészet, a tudomány és a természet ugyanannak az egésznek a részei. Talán éppen ezért tudnak gondolatai ma is megszólítani olyan különböző embereket, akik az élet, az alkotás vagy önmaguk mélyebb megértését keresik.
Az itt összegyűjtött idézetek bepillantást engednek Goethe gazdag szellemi örökségébe, és megmutatják, miért tartják őt a világirodalom egyik legidőtállóbb gondolkodójának.




