Az általános természetes valláshoz voltaképp nem kell hit, hiszen mindenkiben önként tolakszik fel a meggyőződés, hogy a természet mögött s mintegy abban megnyilvánulva, egy mindent létrehozó, rendező és irányító valaki rejtőzik.
Akármerre forduljon az ember, akármibe vágjon bele, mindig visszakerül arra az útra, melyet a természet rajzolt elébe.
Minden ember természetes óhaja, hogy másokat is hitére térítsen.
Elmélyült lelkek szükségképpen a múltban, valamint a jövőben élnek.
Figyelemre méltó, hogy a hit és a babona formái minden korban, minden népnél ugyanazok maradnak.
A tapasztalat nem egyéb, mint hogyha az ember tapasztalja, hogy mit nem akar tapasztalni.
Mindenki csak azt hallja meg, amit megért.
Lássam a dolgok erejét és magját,
S ne a szavaknak turkáljam salakját.
A vallásos tisztelet azelőtt, ami körülvesz minket, természetesen az állatvilágot is magába foglalja, és azt a kötelességet rója az emberre, hogy a közénk született teremtményeket becsülje és óvja.
Bármerre tekintsünk, a természetből végtelenség fakad.
Ritkán bírunk eleget tenni magunknak; annál vigasztalóbb, ha másoknak eleget tehetünk.
Annyi jeles és derék dolog van egyidejűleg a világon, mégsem találkoznak össze.
A kiválóságot gyakran tekintik egoizmusnak.
Az igazság fáklya, méghozzá rettenetes; ezért próbálunk mind csak úgy hunyorogva elsurranni mellette, mi több, félve, hogy megéget.
Világunk dolgában csak azok az okos, tevékeny emberek vihetik sokra, akik ismerik erejüket, s mértékkel-rátermetten használni is tudják.
Épp az kellene, amit nem tudunk,
S amit tudunk, semmire sem kell.
Hunyd be a szemed, hegyezd a füled; a leglágyabb neszben és a legvadabb robajban, a legegyszerűbb hangban és a legemelkedettebb harmóniában; a leghevesebb, legszenvedélyesebb sikolyban és a józan ész legbársonyosabb szavaiban a Természet az, ki megszólal, felfedve és feltárva lényét, erejét, elevenségét és viszonyait, úgyhogy a vak is, kitől a látható világ tapasztalása megtagadtatott, felfoghatja és megértheti a határtalan elevenséget mindabban, ami hallható.
Az érzékek nem csapnak be, az ítéletalkotás az, ami félrevezet.
