Semmi sem oly szörnyű, mint a tevékeny tudatlanság.
Johann Wolfgang von Goethe
Mélyen és komolyan gondolkodó emberek a közönséggel szemben bajos helyzetben vannak.
Az igazság szeretete abban nyilvánul meg, hogy valaki mindenütt feltalálni és megbecsülni tudja a jót.
A legjava annak, amit a történelemnek köszönhetünk, az a lelkesedés, melyet ébreszt.
Két békés hatalom van: a jog és az illem.
Nem elég a tudás, alkalmazkodni is kell; nem elég az akarás, cselekedni is kell.
Helytelen állapot az olyan, mely napról napra újabb bosszúságot okoz.
Elölről egyszerűen, utólag sokszerűen látjuk a dolgokat.
Aki idegenkedik eszmétől, végül a fogalomnak sincs birtokában.
Bizonyos szellemeknek meg kell hagyni idiotizmusaikat.
Alig van oly közönséges dolog, mely ne tetszenék humorosnak, ha torzítottan fejezik ki.
Legboldogabb az az ember, ki életének végét a kezdetével kapcsolatba tudja hozni.
Mestereinknek illendőképpen azokat nevezzük, kiktől mindenkor van mit tanulnunk. E címzést nem mindenki érdemli meg, kiktől tanulunk.
Némely ember kalapáccsal verdesi a falat jobbra-balra, és azt hiszi, hogy mindannyiszor fején találta a szöget.
A sokadalomban semmi sem múlik azon, hogy ismerjük az embereket, hanem hogy adott pillanatban okosabbak legyünk azoknál, kik előttünk állnak. Bizonyság erre minden vásár és vásári kikiáltó.