Horthy Miklós

Horthy Miklós

1868. június 18. - 1957. február 9.

magyar politikus, a 20. századi magyar történelem meghatározó alakja

Horthy Miklós idézetei a kötelességtudatról, a nemzeti egység megőrzéséről és a történelmi viharokban való helytállásról szólnak. Megszólalásai betekintést adnak a kor kihívásaiba, és különböző nézőpontokból világítják meg a történelem alakulását.

Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk.

– Horthy Miklós levele gróf Teleki Pálhoz 1940. október 14-én.

A magyar nemzet szerette Budapestet és el is kényeztette, mégis az utóbbi időben ez a város lett a veszte. Most, itt a Duna partján, tetemre hívom a magyar fővárost. Ez a város megtagadta ezeréves történelmét. ez a város porba rántotta a szent koronát meg a nemzet színeit, és vörös rongyokba öltözött.

– kezdte szónoklatát fehér lován ülve, 1919. november 16-án, Budapesten.

Az anarchiának elsőnek esett áldozatul Tisza István gróf, akiről az igazsággal szöges ellentétben országszerte azt híresztelték, hogy a háború kitöréséért őt terheli a felelősség, holott éppen ő foglalt erélyesen állást 1914 júliusában a döntő koronatanácson a tervezett hadüzenet ellen. Tisza — lojalitásból uralkodója iránt — ezt a tényt elhallgatta a nyilvánosság előtt; ellentmondás nélkül viselte a háborúra uszítás rágalmát, és rettenthetetlen nyugalommal nézett annak a négy lázadó katonának a szemébe, akik október 31-én fegyveresen behatoltak villájába. Teljesen tisztán látta, hogy mi vár reá, mégis eldobta a kezében lévő pisztolyt, és fegyvertelenül állott gyilkosai elé. Felesége és Almássy grófnő a drámai jelenet tanúi voltak, és minden szót feljegyeztek. Ebben a feljegyzésben a hivatott drámaíró, ha megírja egyszer ezt a tragédiát, művének zárójelenete számára készen találja azt a megrázó párbeszédet, melyet Tisza a merénylőkkel folytatott. Utolsó szavai ezek voltak: „Ennek így kellett történnie!”

Időközben 32 éves lettem és így házasodásra is gondoltam. Tulajdonképpen azonban azt éreztem, hogy tengerésztisztnek sohasem kellene megházasodnia. „Tulajdonképpen”, mondom, mert ez a meggyőződésem amaz elsietett elvi állásfoglalások közé tartozott, amelyek nyomban meginognak, mihelyt megjelenik ő: „az igazi”.

Az ötezer személyt befogadó csarnokban, mely még csak épülőben volt, elmondta Himmler, hogy ott évente egyszer minden vezető párttag megjelenik, hogy a „Führer”, nagy beszédét meghallgassa. Feleségem nem állta meg, hogy meg ne kérdezze:
„Ez alkalommal bizonyára megteszik jelentéseiket és előterjesztik kívánságaikat is.”
„Nem” – felelte Himmler, – „Itt csak egy beszélhet, a Führer.”

Kötelességemnek tartottam, hogy Kőrösi Csoma Sándornak, a nagy magyar Tibet-kutatónak sírját felkeressem. Nem is bántam, hogy a Himaláját, a világ legmagasabb hegységét közelebbről szemlélhettem.

A megkötendő békeszerződésért és a világ nyugalmának helyreállításáért a felelősség teljes egészében a békét diktáló antantot terheli.

(Pesti Hírlap, 1920. máj. 23.)

Bizonyos történetírói irányzat szívesen hangsúlyozza, hogy nemcsak a vörös-, hanem a „fehér” – terror is uralkodott. Semmi okom sincs rá, hogy szépítgessem azokat az igazságtalanságokat és kegyetlenkedéseket, amelyek valóban megtörténtek abban az időben, amikor csak acélseprű tisztíthatta meg az országot.

Nagyon is puhaszívű ember semmiképpen sem alkalmas arra, hogy elvadult időkben katonákat vezessen… A földre rászabadult poklot még senki sem csendesítette le azzal, hogy angyalszárnyakkal legyezgette.

A gyermekek munkáltatását már a múlt század első felében, 1840-ben korlátoztuk. 1872-től a 12 éven aluli gyermekek mindennemű foglalkoztatása a tanításon kívül, 1911-től pedig a nők éjjeli munkája tilalom alá esett.

Mi, magyarok, a múlt tanulságait megszívleltük, és az egykori ellenségek ma mint barátok egymásra találtak. Szerencsétlen dolog, hogy viszont azoktól, akikkel a múltban egyesülten védtük déli határainkat, ma mélyen gyökerező ellentétek választanak el.

Mások ezeket keresték még

Horthy Miklós idézetek – történelem, államvezetés és korszakos döntések

Horthy Miklós a 20. századi magyar történelem egyik meghatározó – és máig sok vitát kiváltó – alakja, aki 1920 és 1944 között töltötte be a kormányzó tisztségét. Életútja szorosan összefonódott az első világháború utáni politikai és társadalmi átalakulásokkal, valamint azokkal a történelmi folyamatokkal, amelyek hosszú időre meghatározták Magyarország sorsát.

A Horthy Miklós idézetek betekintést nyújtanak egy olyan korszak gondolkodásába, amely tele volt bizonytalansággal, feszültségekkel és összetett döntésekkel. Szavai gyakran a nemzeti érdekek, az államvezetés felelőssége és a hagyományok szerepe köré épülnek – olyan témák köré, amelyek a történelem súlya alatt különösen hangsúlyosak voltak.

Ezek az idézetek akkor érthetők meg igazán, ha történelmi kontextusba helyezzük őket. Horthy gondolatai egy olyan korszak lenyomatai, amelyben a politika, a társadalom és a külvilág gyors és sokszor drámai változásokon ment keresztül. Szavai ma elsősorban arra szolgálhatnak, hogy jobban megértsük a korszakot, a döntések hátterét, valamint azt, hogyan látta a világot egy olyan vezető, aki meghatározó szerepet játszott Magyarország akkori irányának alakításában.