Az emberi méltóságot sárba lehet taposni, meg lehet tépázni, könyörtelenül ki lehet gúnyolni, de elvenni csak akkor lehet, ha megadja magát.

Ha tehetem, ki sem megyek az utcára. Nem megyek olyan helyekre, ahol tömeg van. Ez néha problémás, hiszen jó volna a gyerekeimmel kimenni az állatkertbe. A rajongásnak több oldala is van, többek között egy olyan is, amit én nem nagyon tudok kezelni.

A bevándorlókat becsapják, mert a jólét ígéretével több ezer kilométeres, veszélyes útra csábítják őket. Embertelen dolog, ha valakit arra kényszerítünk vagy késztetünk, hogy egy másik országban éljen, ahol aztán sorozatos csalódások érik. És akit becsapnak, az dühös lesz. Állandó konfliktusforrás a becsapott bevándorlók tömege. Nem beszélve arról, hogy a dühös fiatalok közül toboroznak a terroristák.

Sosem értettem, hogy miért nyugszanak meg az emberek attól, ha kritizálnak? Ha egy olyan szép nőt kritizálok, aki után a férfiak 95 százaléka megfordul, attól még nem tudom elhívni randira.

Először is, magam is szeretnék tisztelegni Diana előtt. Kivételes és tehetséges ember volt. Jó és rossz időkben egyaránt képes volt mosolyogni és nevetni, melegségével és kedvességével másokat is lelkesíteni. Csodáltam és tiszteltem őt – az energiájáért és a mások iránti elkötelezettségéért, de különösen a két fia iránti odaadásáért.