Az a kevés tanulás, amit megengedtem magamnak, csak még gyanakvóbbá tett. Mi volt egy orvos, egy ügyvéd, egy tudós? Csak olyan emberek, akik megengedték, hogy megfosszák őket a gondolkodás szabadságától és attól, hogy individuumként működhessenek.
Van egy nagy probléma az írókkal. Ha egy írónak kiadták az írásait, és sokat eladott belőlük, akkor azt gondolja magáról, hogy baromi jó író. Ha egy írónak kiadták az írásait, és csak közepes mennyiséget adott el belőle, azt gondolja magáról, hogy baromi jó író. Ha egy írónak kiadták az írásait, és épp hogy csak eladott belőlük, akkor azt gondolja magáról, hogy baromi jó író. Ha egy írónak sosem adták ki az írásait, és neki se volt pénze arra, hogy kiadja, akkor pedig azt gondolja magáról, hogy szenzációsan jó író. Az igazság azonban az volt, hogy nagyon kevés a valódi nagyság. Sőt majdhogynem nem is létezik.
Valakinek lenni nem ugyanaz, mint ismertnek lenni.
Kevesebben akarnak valóban erényesek lenni, mint annak látszani.
Akinek a füle pedig annyira süket az igazmondás előtt, hogy még barátjától sem képes meghallgatni az igazat, az elveszett ember.
Az emberi jellem mindenirányúan dinamikus sokrétűsége vajmi ritkán választ csak két lehetőség között, ahogy azt elavult erkölcstanunk szeretné.
A primitív ember a halál túlereje előtt ugyanazon taglejtéssel hajlik meg, amellyel megtagadni látszik őt.
Nem érti például, hogy miért szeretem jobban a kutyákat, mint az embereket. Pedig egyszerű a magyarázat. A kutyákkal nem kell csevegni, nem ítélkeznek feletted, és nem nyüzsögnek körülötted, miközben dolgozni próbálsz. Nem kérdezik meg, mikor lesz gyereked. És nem köhögnek rád. Sam szerint a kutyáknak vad a tekintetük, a koszos mancsaikkal összeugrálhatnak, és bármikor lecsaphatnak rád – én meg az emberekkel kapcsolatban érzem pontosan ugyanezt.
Mind a tárgyra vetett pillantás, mind a tapasztalat azt mondatná velünk, hogy inkább a vizsgálódó, mint a teremtő, inkább az átfogó, mint az egyoldalúan fáradozó, inkább a hűvös elme, semmint a forrófejűség az, amelyre a háborúban testvéreink és gyermekeink üdvét, hazánk becsületét és biztonságát rábíznánk.
Bolond, ki a lehetetlen miatt elmulasztja a lehetségest.
A legjobb emberek azok, akikkel sosem találkozunk.
Néha előfordul, hogy jelentéktelen kis emberek, ha sokáig maradnak egy helyen, kivívnak maguknak némi elismerést és hatalmat.
Rájöttem, hogy csak az unalmas emberek képesek arra, hogy unatkozzanak.
Általában a reménytelen körülmények teremtik meg a nagyszerű embereket. Ahogy a hülyéket is.
Ha tudni akarjuk, milyen is egy ember, vigyük el lóversenyre, és nézzük meg, hogy reagál, ha veszít.
Az emberek csak akkor foglalkoznak az igazságtalansággal, ha velük történik.
Szomorú igazság, hogy az embernek a predátor mindig jobban imponál, mint a préda.
Minden ember, aki öngyilkossági gondolatokkal foglalkozik vagy öngyilkossági kísérletet tesz, egészen különleges és egyedi problémák hatása alatt áll, és sajátos módon dolgozza azokat fel magában. Ezért is kell megértéséhez az érzelmi ráhangolódás. Ha az orvosban nincs kellő empátia, az ilyen eseteket nem veszi észre.
Sosem találkoztam valódi zsenivel. A zseni számomra azt jelenti, hogy azt is jól csinálja, amit utál. Mert arra bárki képes, hogy jól csináljon olyasvalamit, amit szeret.
Kétféle ember létezik ezen a világon. Az „én” emberek és a „mi” emberek. Én mindig az utóbbi próbáltam lenni.