Persze tudom, hogy nem szokványos dolog hárommillió forintból négy év alatt többmilliárdos céget csinálni. De nincsen titkom: egy erőszakos vidéki gyerek voltam, aki mert álmodni akkor is, amikor politikus volt, és álmodik most is. Az álmok pedig arra valók, hogy megvalósítsuk azokat, és nem mások, hanem mi magunk.

A Google csaknem minden egyes keresése után pénzt kap, főleg hirdetésből. Az emberek fizetnek a hirdetésekért. Szerencsések vagyunk, hogy úgy határoztunk, relevánssá tesszük a reklámokat, ahelyett, hogy a flash bannereket választottuk volna. Ez segít bennünket hozzá, hogy a legjobb keresőrendszer legyünk. Ezenkívül más társaságoktól is kapunk pénzt, így az AOL-tól, akik a rendszerünket használják.

Egy kicsit úgy működtetjük a Google-t, akár egy egyetemet. Rengeteg projektünk van, vagy száz. Szeretjük, ha kis csoportok, mondjuk három ember dolgozik egy projekten. Közülük néhányuknak például a molekuláris biológiához van köze. Mások a hardver-építéshez értenek. Úgyhogy egy csomó dolgot csinálunk.

Fontos a jó ruha, a szép autó, (…) egyrészt azért, mert jól érzi magát bennük az ember, másrészt pedig bizonyos területeken ezek eszközök. Sajnos. Amerikában fehér pólóban, farmerben, egy szép órával a kezemen is tudok üzletet kötni, de Magyarországon kellenek olyan külsőségek, amiknek egyébként semmi értelme.

Minden épeszű üzletember tisztában van azzal, hogy a játékszabályokat figyelmen kívül hagyni csak rövidtávon lehet. Aki valamit is ad magára, tudatosan (!) nem vállalja a jogszabályok megkerülését – egyszerűen nem éri meg.

Aki nagyra törő üzleti álmokat dédelget, annak ki kell lépnie szűk ismeretségi köréből, és olyan embercsoporthoz kell fordulnia, amely szélesebb körű, szerteágazóbb és hathatósabb kapcsolatokkal rendelkezik.

Fiatalkori élményeimhez szorosan hozzákapcsolódnak ezek a kis kocsmák. A legelső üzleti ötletem is az volt, hogy a kis jövedelmemből kiváltom az engedélyt, magam is nyitok egy ivót, és akkor biztosítva lesz a jövőm.

Nagyon fontos megérteni, hogy az üzleti életben már most sem arról szól a történet, hogy a nagy hal megeszi a kicsit, inkább arról, hogy a gyors megeszi a lassút.