A világ sajnos tele van hülye emberekkel, és neked nem kell mindenkit szeretni.
A világ meglepően békés tud lenni, amikor az ember nem rohan.
Nézz körül a világban. Ami hibát találsz benne, az mind az emberek rosszaságának a nyoma. Ami csúnyát látsz benne, az is mind az emberek rosszaságának a nyoma. Az emberek rosszasága néha embertelenül megnövekszik, és ilyenkor csúnya lesz a világ a városokban és mindenütt, olyan borzalmasan csúnya, hogy ha nem lennének erdők a világon, nem is lehetne azt a rengeteg csúnyaságot elviselni.
A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen. Hogy élni lehessen benne, fáradsággal, de haszon nélkül. Mert az élet értelme a szép. És a haszon a leghaszontalanabb szó, amit az ember valaha is kitalált.
Akármilyen a világ. Igyekezni kell megszépíteni. A gyermekekért elsősorban. De magunkért is. … Mert ha nem, akkor miért él az ember?
Amikor a világ annyira megváltozik, hogy már élni se lehet benne többet, az embernek csak egy menedéke marad. Hogy megalkossa a maga külön világát, és bekerítse azt az érzéketlenség láthatatlan kerítésével.
Most olyan a világ, hogy az ember azt hiheti: az egyszerű, szép és tiszta dolgok kivesztek belőle egészen.
Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
A világban gyorsan növekvő káosz uralkodik, kis túlzással a megvezetett emberek őrült igyekezettel rohannak, vagy épp mosolyogva sétálnak a vesztük felé. Végig ülök egy estét a barátaimmal, hallgatom őket, és nem értem, hogyan tudnak tájékozódni, képet alkotni a szándékosan létrehozott káoszban, ahol a rossz szándék dominál, s ahol a feltűnési vágy, a pénzsóvárság, a lökdösődés a hajtóerő. Néhány kattintásért bármit. Én maradnék a zongoránál.
Amikor a világ térdre kényszerít, a megfelelő testhelyzetben vagy az imádsághoz.
Miért bűvöl el annyira ez a világ,
mikor egy aranybánya van benned?
Ez a világ csupán hullámzása az Igazi Tengernek, annak felszínén sodródó hordalék.
Minden embernek őrködnie kell a világ rendje felett, mert a becsület azt kívánja.
Elgondoltam, hogy a világ szép és változatos a földdel, az éggel és a levegővel együtt, s tele van minden olyan jóval, amire az emberek vágyódhatnak. És akit én embert eddigelé láttam, az mégis mind elégedetlen volt.
A világ lehet fantazmagória és a létezés talán csak csupa álom, de ez az álom vagy fantazmagória számomra elég valóságos, ha az értelmet helyesen használva soha nem csap be minket.
A világ tele van nyilvánvaló dolgokkal, amelyeket soha senki nem vesz észre.
Nem hiszem, hogy jó ötlet olyan világot tervezni, ahol néhány ország azt mondja, hogy ha-ha-ha, mi nyertünk. Úgy gondolom, hogy minél virágzóbb lesz a világ többi része, … annál virágzóbbak leszünk mi is.
Amit a világnak adsz, visszaáramlik hozzád.
Trump nem a megoldás, hanem a probléma. Ahogy Putyin és Orbán is az. Egy új, egy jobb világhoz ők már nem kellenek. Meg a hozzájuk hasonlók se. Az ország, a világ, amiről álmodunk, kevesebb macsós magamutogató erőszakot, több elfogadást, szeretet igényel. A béke akkor jön meg, ha elmennek a háború emberei. Köztük Orbán.