A világ végfelszámolása zajlik: ötszázmillió emberre van csak szükség, a maradék hat és fél milliárd meg mehet a kukába. Itt a kamatrabszolgaság, mennek a chemtrailek, permeteznek minket a vegyszerekkel, mint a legyeket. 

A világnak mindig jót tett az, hogyha sikerült magát kiszabadítani az ideológia, az éppen uralkodó ideológiai irányzatok fogságából, és vissza tudott térni a valóság talajára.

Aki azt állítja, hogy tudja, milyen lesz a világ pár év múlva, valószínűleg téved. Láthatjuk, hogy egyik napról a másikra megváltozhat minden, tabuk dőlnek meg, magától értetődő dolgok kérdőjeleződnek meg. 

2008 után láttuk meg igazán, mekkora szükség volna olyan nemzetállamok fölött átívelő globális szabályokra, amelyek a globális világgazdaság működését kordában tartják.

A világról alkotott képünk sohasem lehet tökéletes, hiszen mi magunk is résztvevői vagyunk azoknak az eseményeknek, amelyeket meg akarunk érteni. Természetesen egyéb tényezők is befolyásolhatják ismeretszerzésünk hatékonyságát, ám az emberi történések tökéletes megértését akadályozzuk meg azzal, hogy részei vagyunk a világnak.