Az én karácsonyi kívánságom az lenne, hogy egy egész hét szabadságot kapjak. Ezt a családommal tölteném, összebújnánk és karácsonyi filmeket néznék, mialatt odakint havazik.

Apádnak volt, – neked már nincs, fiam!
Látod, látod: ez itt a Trianon!
Neked az angyal ruhát hoz s cipőt,
neked már nem jut játékos öröm,
szegény kis magyarom!

De ne búsulj! lesz ez még jobban is!
Nem lesz mindig ily fekete karácsony!
Terem még dúsabb, fényesebb fenyő,
ott, hol apádnak,… csak el kell menni érte
át a határon!

Törüld le könnyed, de sohse feledd,
hogy elrabolták karácsonyi álmod!
Fogadd meg itt, e csonka fa alatt,
hogy fiadnak a szép magyar karácsonyt
visszavarázslod!

Azt kell mondanom, hogy egy igazi karácsonygyűlölő fickó vagyok. A karácsonnyal ki lehet kergetni a világból, így nincs kedvenc karácsonyi filmem sem.

Nagyon szegény családban nőttem fel, és apám alkoholista volt, aki nem igazán volt jelen az életemben. Ráadásul az Egyesült Államokon belül sokszor költöztünk másik városba, így akkoriban a karácsony egyáltalán nem jelentett számomra igazi ünnepet. De tudtam, hogy ezen változtatni akarok!

Tőlem mindig azt kérdezik: milyen volt gyerekkorom legszebb karácsonya? Ha visszaemlékezem, nemigen tudok karácsonyi ajándékokról beszámolni. Nem nagyon lehetett semmit sem venni, és nem is vártam el nagy ajándékokat. Legfeljebb egy-két könyvet vagy egy babát kaptam. Én annak örültem, hogy karácsonykor ott voltak a nénikéim, a nagymamáim, mindenki eljött. És az anyukám nagyon jókat főzött, olyan finomságokat, amiket máskor nem. Együtt voltunk, énekeltünk, nevettünk, játszottunk.

Nem azért készítek fotót minden évben a karácsonyfánkról, mert meg akarom mutatni valakiknek, hanem azért, hogy megőrizzem a szépségét.

Ezüstpapiros cukrok a kezemben,
karácsonyeste van,
úgy sírhatnék, és úgy kéne nevetnem:
de csúf s de szép, hogy áltatom magam,
s de szomorú, hogy mégse sikerül:
álmos üresség bélel s fog körül.