Csak olyan filmbe vágok bele, amiről azt tartom, hogy hozzátesz valamit a világhoz. A Kétely és a Mamma Mia! mindenképpen ilyen volt.

Tisztán emlékszem a napra, amikor Barbara Walters történelmet írt. Ő volt az első nő, aki fő műsoridőben sugárzott híradót vezethetett, és a műsorvezető társa azonnal felmondott, mert megalázó volt számára, hogy egy nőt raktak mellé. És ez nem is volt olyan régen!

Akárhányszor eljátszom egy új szerepet, tudom, hogy páran majd azt mondják, hogy “hát, ez most nem volt valami jó”. Nézem az interneten, és azt írják, hogy ezt most elszúrtam. Mások pedig megértik, hogy mit akartam átadni egy adott alakítással. Nem lehet mindenkinek megfelelni, ezért jobb csak arra gondolni, hogy az édesanyád kedvéért csinálod.

Számomra a kemény munka: játék. Szerencsés vagyok, hogy ez a munkám. Ha kolbászt tömnék egy gyárban, akkor nem lenne az a kiváltságom, hogy más emberek bőrébe bújhatok, és elképzelhetem, hogy milyen lehet az életük. Nagyon hálás vagyok ezért, és nem tartom fáradságos feladatnak.