Másokkal megosztva a boldogság megsokszorozódik, anélkül, hogy ezzel az eredeti forrás vesztene belőle. A boldogság egyike azoknak a ritka kincseknek, amelyek szaporodnak, ha mások­kal megosztjuk.

Az emberi hibák olyanok, mint kertben a gyomok. Ápolás nélkül is szaporodnak, és ha nem gyomláljuk ki őket, hamarosan beterítik az egész területet. (…) Csak a legritkább esetben sikerül, hogy egy rossz szokástól úgy szabaduljunk meg, hogy ne egy másikkal helyettesítsük. Azt mondják, a természet nem szereti a vákuumot, ezért mindig van valami, ami betölti az üresen maradt teret.

Kapni, mielőtt adnánk, ugyanolyan hiábavaló próbálkozás, mint megpróbálni aratni, anélkül, hogy vetnénk.

A tartalmas és teljes élet művészete hasonlít ahhoz, amikor egy hegyi folyó zuhatagos részén vergődsz lefelé egy gumicsónakon. Ha már elszántad magadat, és engedtél a vad sodrásnak, nehéz meg­változtatnod a döntésedet. Már nem lehet visszafordulni, hogy visszaevezz a nyugodt vizekre. Az izgalom és a kaland azonban megéri az erőfeszítést. Ha sosem próbálkozol az újjal, nem ismer­heted meg sem a kétségbeesés mélységeit, sem a siker felemelő ér­zését.

Az őszinteség nem jelenti azt, hogy kegyetlennek kell lenned másokkal. Nem kell mindent elmondanod nekik, ami nem tetszik bennük, hangoztatva, hogy ezt “az ő érdekükben” teszed! Néha jobb, ha nem tudjuk, hogy lelkük mélyén mások mit tartanak rólunk. Mások önbecsülésének tisztelete megkívánja, hogy néha inkább ke­vesebb, mint több igazságot mondj nekik.

A dicsekvés általában a kisebbrendűségi komplexus öntudatlan beismerése. (…) Amikor dicsekszel a teljesítményeiddel, valójában azt közlöd másokkal, hogy nem vagy biztos magadban, és nem tudod, mennyire értékel a világ.

Az elme a takács, ő szövi a jellem belső szövetét és a körülmények külső szövetét is. Amit addig tudatlanságban, fájdalomban és bánatban szőtt, szőheti megvilágosodásban és boldogságban is.

A mély vágy minden emberi teljesítmény kezdete. (…) Mindenki talál saját tapasztalatában is bizonyítékot, hogy viszonylag könnyű elérni azt, amit az ember erősen kíván.

Az idő jó barát azok számára, akik az igazság és a tisztesség alapján cselekszenek, és halálos ellensége mindazoknak, akik nem így gondolkodnak, bár a büntetés vagy jutalom gyakorta lassan érkezik.

A szokás a környezetből nő ki. Abból, hogy ugyanazt mindig ugyanúgy tesszük – abból, hogy ugyanazokat a gondolatokat gondoljuk újra meg újra. És miután kialakult, olyan, akár a cement, melyet, ha megszilárdult, nehéz feltörni.

Csodálatos érezni és tudni a szívünk mélyén, hogy felülemelkedtünk azon a közönséges emberi vonáson, hogy vissza akarjunk ütni minden egyes minket ért rossz miatt.

Minden kép, amely az öt érzékszerv révén az emberi agyba jut, beágyazódik valamely apró sejtbe, ahol összezsugorodik és elhal használatlanul, vagy élénk és egészséges lesz az állandó használat révén.

A kitartás az a tulajdonság, amely képessé tesz arra, hogy felálljunk, ha a földre kerülünk, egy ideiglenes kudarc ellenére is tovább haladjunk a célunk felé. Ez a tulajdonság ad bátorságot és erőt, hogy tovább próbálkozzunk minden akadály ellenére is.

Nem töltheti be szívünket szeretet és gyűlölet egy időben. Ez a két érzelem nem tűri el egymást. Egyik vagy másik lesz az uralkodó.

Nem a szegénységre kell odafigyelni, hanem a vagyonra, és az ezzel járó hatalomra, melyet éppúgy lehet jó, mint rossz cél érdekében felhasználni.

A siker esélyét mindenkinek magának kell megteremteni. Minimális versenyszellem nélkül senki nem viheti sokra, vagy szerezhet meg olyasmit, amit mások nagyra becsülnek.

Amikor lecsap a balsors, derül ki, hogy ki az igazi barát. A barátok a hajón maradnak, míg a patkányok menekülnek.

A személyiséget nem lehet egyetlen szóval meghatározni, hiszen mindazoknak a tulajdonságoknak az összessége, amelyek egyik embert a másiktól megkülönböztetik.

A kezdeményezőkészség igen ritka tulajdonság. Arra készteti az embert, hogy megtegye, amit tenni kell, még ha nem is mondják neki.

A képzelet az emberi elme műhelye, ahol régi eszmékből új kombinációk és új tervek születnek.

A műveltséget magunknak kell megszerezni. Senkitől nem kaphatjuk meg: a mi dolgunk. Dolgozni kell azon, hogy megszerezzük, és azon is, hogy megőrizzük. A műveltség nem azt jelenti, hogy tudjuk, hanem azt, hogy tesszük.

Ne engedjük magunkat befolyásolni az által, amit egyik ember a másikról mond, amíg nem mérlegeltük az állítást, nem vizsgáltuk meg, és döntöttük el (…), hogy az állítás igaz-e vagy sem.

A kudarc a természet gátfutó versenye, edzése, hogy valami méltót tegyünk életünkben. (…) A kudarc az ellenállás nagy törvénye, amely annyira megerősíti az embert, hogy képes legyen legyőzni ezt az ellenállást.

Végezhet valaki a legjobb egyetemen, sőt a fejében tárolhatja a világ összes enciklopédiájának minden adatát, ha nem képes ezt a tudást megszervezni és tettre váltani, akkor semmit sem ér, sem neki, sem a világnak.

Az élet egyetlen leckéje sem volt olyan fájdalmas, mint az, melyben örökre megtanultam, hogy nem kötelességem minden sértést, minden igazságtalanságot megtorolni.

Amit egyetlen elme előállíthat, felhalmozhat, birtokolhat más elméktől függetlenül, viszonylag kevés. De amit egyetlen agy összegyűjthet és irányíthat más, jól együttműködő elmékkel együtt, gyakorlatilag határtalan.

A gyűlölködéssel töltött idő nemcsak pazarlás, hanem elnémítja az emberi szív értékes érzéseit.

Milliók és milliók hiszik azt magukról, hogy szegénységre és kudarcra vannak “kárhoztatva” valamilyen megfoghatatlan erő hatásának következtében, amelyre – meggyőződésük szerint – nincsenek befolyással. Ők maguk “szerencsétlenségük” létrehozói, méghozzá azokon a negatív gondolati impulzusokon keresztül, amelyeket a tudatalattijuk “felvesz”, és a nekik megfelelő ekvivalensekké változtat.

Amikor a gazdagság beállít, akkor olyan gyorsan jön és olyan bőséggel, hogy azon fogsz csodálkozni, hogy eddig hol volt az életedből.

Ne várj, a legjobb alkalom soha nem fog elérkezni. Kezdj hozzá ott, ahol éppen most vagy, és használj bármilyen eszközt, ami csak a kezedbe kerül, hiszen a legjobb szerszámokat útközben úgyis meg fogod találni.