Az olvasás segít élni, életben maradni, növeli az empátiát, a másik ember és a világ megértését.

Aki azonban az olvasás művészetével tisztában van, azt ösztöne minden könyv, folyóirat vagy röpirat tanulmányozása közben figyelmessé teszi arra, amire célszerűségénél vagy értékességénél fogva szüksége van. Az ily módon nyert újabb kép mintegy beleolvad a már meglévő hasonló tárgyú képbe, azt javítja vagy kiegészíti, helyesebbé vagy kifejezőbbé teszi. Ha az élet az így olvasó embert állítja valamely gyakorlati kérdés elé, az illető azonnal a már meglévő adatokat állítja a gyakorlati élet szolgálatába. Csak az ilyen olvasásnak van értelme és célja.

Csöppnyi kételyem sincs, hogy a könyvek megnyitnak bennünket. Bármit hozzáférhetővé tesznek számunkra, amit csak ésszel fel tudunk fogni. A legjobban azt imádom bennük, hogy lehetővé teszik a felemelkedést. Azt, hogy egyre magasabbra törjünk, a csúcs felé.

A könyvek menekülést jelentettek számomra. Manapság szent élvezetként tekintek egy jó kötetre, aminek segítségével ott lehetek, ahol épp kedvem tartja. Ez a legkedvesebb időtöltésem.

El sem tudom képzelni, hol vagy ki lennék az olvasás elengedhetetlen segédeszköze nélkül.

Felismerések, információ, tudás, ösztönzés, erő – mindez ott van egy jó könyv lapjain.

A borzalom olvasása végül ugyanolyan adrenalinömlésre vezet, mint a borzalom maga. A könyvvilág nem külön világ, folyékony a határvonal – a tintán keresztül folyik bele a mozgások képe. A képzelet maga sem varázsol újat – csak a meglevőt önti át egy szerényebb vagy kívánatosabb formába.

Jóllehet bajban lennénk, ha meg kellene fogalmaznunk, hogy minek alapján állapítjuk meg, hogy a rengeteg könyv közül melyik a szemét és melyik az igazi érték. Mégis, ha ott van a szemünk előtt, rögtön észrevesszük.