Csak a nagyon szegények és a nagyon gazdagok hisznek a szerencsében. Mindkét csoport tudja, hogy ennél több már biztosan nem jár neki.

Mint valami a túlvilágról boldogan visszaszökő anyai kényeztetés – olyan a szerencse. De nem lehet az: ha az volna, sokkal többnek jutna.

Akik nem játszanak, gyakran siránkoznak, hogy a szerencse elmegy mellettük. Nem hajlandóak meglátni, hogy szerencséjüket részben ők teremtik meg.