Próbálok helyesen cselekedni, anyám, de már nem olyan könnyű, mint régen. Amikor együtt voltunk, tisztában voltam azzal, mi helyes, és mi nem az. Most viszont egyszerűen nem érzem… minden zavaros körülöttem: hogy kit szeressek, hogy kit gyűlöljek és miért, vagy éppen kiben bízzak? Nem tudom eldönteni. Helyesen szeretnék cselekedni, de mi a helyes? Már nem úgy látom a dolgokat, ahogy te tanítottad nekem.

Az igazán nagy emberek egész életükben nem tudnak megnyugodni. Örökké hajtja őket valami, mert érzik, hogy mekkora felelősség van rajtuk. Hogy minden azon múlik, mit kezdenek a tehetségükkel. Rajtuk múlik, hogy felemeljék az emberiséget, egy magasabb szellemi szférába.

Nem szerettem a rosszat továbbadni, mert – úgy éreztem – akkor nem nyugszik meg, és hánytorgatásában tovább romlik és tovább ront.

Az embernek tisztában kell lennie a korlátaival; nem szabad semmilyen kalandba belevágnia anélkül, hogy rendelkezne valamilyen megbízható tervvel arra az esetre, ha valami nem úgy alakulna, ahogy elképzelte.

Mondják, könnyű nekem, de azt szoktam válaszolni, hogy ki lehet cserélni a székünket. A pénzügyi hatalomnak van egy csomó árnyoldala, rengeteg felelősséggel és kihívással jár.