Az ember természete szerint arra ítéltetett, szerencsére, hogy higgyen valamiben. Még az ateista is hívő: hisz Isten nemlétezésében. Mindannyian hiszünk valamiben: ha azt mondjuk, nem hiszünk, akkor a “nemhívésben” hiszünk és ez is egyfajta hit.

Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk a szeretetben; és hiszem, hogy Isten bennem van, ahogy a nap a fényben és az illat a virágban… Hiszek a lélek halhatatlanságában, mert halhatatlan vágyakat hordozok magamban.

A Biblia mély és vigasztaló szelleméből megnyugvást nyerünk attól, hogy a “látott dolgok ideig tartók, a nem látott dolgok örökkévalók”.

A Biblia olvasását jóval előbb kezdtem, mintsem meg tudtam volna érteni. Most furcsának találom, hogy lehetett még olyan idő is életemben, amikor lelkem nem fogta föl csodálatos összhangját.

A hit nem más, mint az összpontosított gondolat ereje, biztos tudás, megingathatatlan belső bizonyosság, aminek ereje abból fakad, hogy a világegyetem valójában egy kivetített gondolati építmény.

Ha az ember igazán hisz valamiben, esetleg az sem baj, ha nem igaz. Sokszor a puszta hit is lehet igazi nagy ajándék.

Talán hit és hitetlenség ugyanannak az éremnek két oldala. Megfordíthatjuk az érmét, de nem tüntethetjük el azt az oldalt, amelyiket éppen nem nézzük.

Abban higgyetek, amit életre akartok kelteni. Istenben, ha Istent akarjátok életre hívni. Sátánban, ha a Sátánt akarjátok életre hívni. Önmagatokban, ha önmagatokat akarjátok életre hívni. Az Örök Életben, ha örökké akartok élni. A Halálban, ha a nemlétre vágytok. Amiben hisztek, az számotokra – van. Amiben nem hisztek, az számotokra – nincs.

Talán már nem élnék, ha nem hinnék (…). Szerintem csakis így lehet a dolgokban megnyugodni, ha az ember azt mondja: sors. Egyébként valami gúnyos és áttekinthetetlen összevisszaság volna az ember élete.

Könnyű akkor hinni és jónak lenni, amikor nincs baj és minden rendben megy. Ez a hit azonban nem hit, csak a dolgok elfogadása. Az igazi hit az – mint ahogy minden egyéb igazi tudat és érzés is – amely a nehéz, még nehezebb, legnehezebb helyzetekben is sziklaszilárdan áll.

Aki hisz, az a hitét nyilvánosan is meg akarja mutatni. Még akkor is, ha az a hit nem Istenbe vetett, hanem valami eszmébe.

Én sem lennék képes a hitemet titokban tartani. A hit nem valami magánügy, annak az ember életében láthatónak kell lennie.

Ha nem hisz benne, akkor talán nem is létezik. (…) Lehet, hogy az tartja életben, ha hisz benne.

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.