Minden rendszer elveri a port az előző rendszer kedvencein.
Moldova György
1934. március 12. —
Kossuth-díjas magyar író
Nincsenek nagyobb terroristák a duzzogva hallgató, sértődöttséggel zsaroló embereknél.
A háborúban egyetlen reális érték van, az ember puszta élete.
A szenvedéseiért senki sem érdemel tiszteletet. (…) Ha valaki direkt szenvedni akar, az hülye, ha pedig muszáj neki, abban nincs semmi érdem.
Még egyetlen ügyembe se vettem be Istent csendestársnak. De ha a lehetőségek már kifogytak, akkor legalább a lehetetlenben meg kell őriznünk a hitünket. Az embert ilyenkor már csak kellemes meglepetések érhetik.
Minden következő lépéshez szükséged van az összes lépésre, amelyet életedben addig megtettél.
Legjobban arra figyelj, aki mást gondol, mint te. Nagy a valószínűsége, hogy tőle tanulhatsz a legtöbbet.
Az az igazi bukás, ha az ember kezéből kicsúszik a saját sorsa.
Olyan dolog igazi barátnak beszélni, mint télen nagyon jó tüzet rakni, amiből nem marad pernye, csak meleg. Többet ér, mint egy ágyban tett szerelmi vallomás, mert akkor csak az íz teszi őszintévé a férfit, meg is bánja legtöbbször.
Mindig lesznek új erkölcstanok, de a bűn ugyanaz marad.
A helytállás csak a reális kísértések visszautasításával mérhető.
Ajándékba csak a szánalmat adják, az irigységet neked magadnak kell kiharcolnod.
Nincs annál rosszabb, mint ha már semmi más nem szeretnél lenni, csak az, ami voltál!
A hangos ima általában nem Istennek szól, hanem a templom közönségének.
Az adott szeretet nem sokáig nélkülözheti a kapottat.