Öntelt keresztények! Rest nyomorultak!
Szellemi látásotok úgy leromlott,
hogy bizakodva mentek rossz irányba.
Vallás idézetek
A kereszténység a legsúlyosabb visszalépés, amelyet az emberiség valaha is megélt.
A legnagyobb szolgálat, melyet Istennek tehet az ember, az, ha az ördögöt visszakergeti a pokolba, melyre az Úristen kárhoztatta.
Allah ugyan szigorúan tiltja a borivást a híveknek, a török vitézek azonban úgy gondolták, hogy Allahnak annyi néznivalója van ezen a földön, nem valószínű, hogy éppen a látrányi rétre néz, és éppen akkor, mikor ők isznak.
A teológusok már régóta küzdenek azzal a lehetetlen feladattal, hogy összeegyeztessék a világban lévő bűnt, gonoszságot és fájdalmat a hatalmas, mindenkit szerető és mindentudó Isten képzetével.
A legtöbb vallásban van egy antiintellektuális vonal (természetesen sok más vonallal együtt), előnyben részesítik a bizalmat, a hitet vagy a jámborságot a tudással szemben, vagy legalábbis úgy érzik, hogy a tudás bizonyos fajtái veszélyesek, és legjobb lenne ezeket betiltani vagy néhány kiválasztott számára fenntartani.
Ha egy közösség „vallásnak” nevezi a saját régi hagyományait, ezzel magának a vallásnak árt. Az emberi élet más területén példa nélkül való vita, kegyetlenség és babonás vakhit keletkezik ebből.
Nem bölcs dolog olyasvalakit választani istennek, akit még szomszédunknak sem szeretnénk.
Anyám tudta, hogy a paralízist Isten nem büntetésül, hanem próbatételképpen rótta rá, hogy győzedelmeskedjék rajta, s erősen belém oltotta Isten szeretetét, amelyet életem végéig megőrzök.
A sok próbával és utazással járó életmód ellenére anyám mindig talált időt arra, hogy elvigyen engem, általában Rebbie-vel és LaToyával együtt, Kingdom Hallba, Jehova Tanúihoz.
Tizenöt éves korom óta vallásom alapelve a dogma: nem ismerek más vallást, nem vagyok képes semmilyen más vallás gondolatkörébe belehelyezkedni; a vallás mint érzelem számomra álmodozás és merő gúny. Csak az érezhet áhítatot valamilyen Legfőbb Lény ideája nélkül, aki képes fiúi szeretetet érezni apa nélkül. Amit 1816-ban vallottam, azt vallottam 1833-ban is, és vallom most, 1864-ben is; s ha Isten is úgy akarja, akkor vallani fogom mindvégig.
Ami pedig a katolikus vallást illeti itt és most, csak annyit jegyzek meg, hogy a legcélravezetőbb eljárás az igazság kimondása, ha kérdést intéznek hozzánk; hogy a legbölcsebb elhallgatás a csűrés-csavarás elkerülése; hogy az okosság ma egyenlő a bátorsággal; hogy a legártalmasabb dőreség a hímezés-hámozás; s hogy az erények legelseje: „mondd az igazat, s szégyenítsd meg az ördögöt”.
A vallás igazi lényegének abban kell állnia, hogy az ember megismerje imádásának tárgyát. Nem lehet vallás remény nélkül. Olyan lény imádása, aki nem szól hozzánk, nem ismer, nem szeret bennünket, nem lehet vallás.
Az egyház misztériumai olyan igazságok, amelyeket emberi nyelven fogalmazunk meg, de amelyeket az emberi elme nem ér föl.
Isten nem leli kedvét a vallásos simulékonyságban, se a biztonságos és közönyös kereszténységben.
Nagyon jó keresztény lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet.
A holokauszt nem az istenhit ellen irányult, de a vallásos, vidéki zsidóság kiirtásával mégiscsak sikerült a vidéket még nagyobb istentelenségbe taszítani.
A liberálisok soha nem hagyják ki, hogy maró gúnnyal megjegyezzék, konganak a templomok az ürességtől. Hát akkor miért ez a mérhetetlenül szenvedélyes, lángpallossal vívott harc a kereszténység és a katolicizmus ellen?
Az Ótestamentum borzalmas kegyetlensége megalázza az emberi szellemet.
Hiszek abban, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, még a rossz is. Persze sosem akkor és úgy, ahogy szeretnénk, de előbb-utóbb meglesz.
