Isten nem leli kedvét a vallásos simulékonyságban, se a biztonságos és közönyös kereszténységben.
Vallás idézetek
Nagyon jó keresztény lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet.
A holokauszt nem az istenhit ellen irányult, de a vallásos, vidéki zsidóság kiirtásával mégiscsak sikerült a vidéket még nagyobb istentelenségbe taszítani.
A liberálisok soha nem hagyják ki, hogy maró gúnnyal megjegyezzék, konganak a templomok az ürességtől. Hát akkor miért ez a mérhetetlenül szenvedélyes, lángpallossal vívott harc a kereszténység és a katolicizmus ellen?
Az Ótestamentum borzalmas kegyetlensége megalázza az emberi szellemet.
Hiszek abban, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, még a rossz is. Persze sosem akkor és úgy, ahogy szeretnénk, de előbb-utóbb meglesz.
A hit világába már felnőttként érkeztem, egy idős atya tárta ki előttem a kaput, általa az egész életemet meghatározó lelki élményeket kaptam.
A vallási tanítók nem értenek egyet abban, hogy mi különbözeti meg a jót és a rosszat: ami az egyiknek csoda, az a másiknak fekete mágia. Az igazi prófétákat megkövezték, akárcsak a boszorkánymestereket. Ami az egyik korban káromlás, az a következőben szent dogma, a ma eretneksége a holnap krédója.
A Húsvét egyáltalán nem népünnepély. Óvakodjunk attól, nehogy feltámasszuk Krisztust a képzeletünk paradicsomában és nehogy mítosszá alakítsuk a Feltámadást. Ne alakítsuk valami vigasztalóvá: borúra derű! Ez hamis! A Krisztusba vetett hit azt jelenti, hisszük, van egy dinamikus elve az átalakulásnak, vagyis a felszabadításnak. Mert nem vagyok szabad, mivel bűnös vagyok, úgy tudok szabaddá válni, ha átalakulok. Ezt jelenti a Feltámadás, szabaddá válás, átjutás a szeretet szabadságára, ez a szabadságra jutás gyökeres átalakuláshoz vezet.
A kereszt sohasem divatos: napjainkban sem, de régen sem volt az. Ugyanakkor benső gyógyulást hoz.
Három dolog szükséges az ember számára az üdvösséghez: a hinnivalók ismerete, a kívánnivalók ismerete és a tennivalók ismerete. Az elsőt a Hitvallás tanítja, amely a hitágazatokról való ismeretet adja elő, a másodikat az Úr imádsága, harmadikat pedig a törvény tartalmazza.
Vannak némelyek, akik soha nem vesznek fel szentséget, mégis részesülnek a szentség hatásában, a szentség iránti tisztelet miatt, amely az iránta való vágyban és a kívánságban fejeződik ki.
Kétségtelen ugyanis, hogy Isten Fia nem kevesebbért jött el hozzánk, fölvevén testünket, hanem hogy nagy hasznunkra legyen, ezért hozta létre azt a kapcsolatot, hogy ti. felvette az élő testet és méltóztatott a Szűztől megszületni, hogy mindet megajándékozzon Istenségével; és azért lett emberré, hogy az embert Istenné tegye.
Ha Jézus Krisztus a Józsefvárosba születik. Talán minden másképp alakul.
Az embernek lehettek alkotmányos [forradalmi] papjai, de alkotmányos vallása nem lehet.
Az az igazán tiszta, aki Isten felé törekszik, s egyedül hozzá igazodik.
Az Írás tekintélye azzal is még inkább becsülnivalónak és szent hittel hivésre méltónak látszott, hogy mindenkinek keze ügyében van, mindenki olvashatja, de titkainak értésére csak mély elme méltó.
Higgyünk szilárd hittel Jézus Krisztusban, Isten felénk nyújtott jobbjában, várjuk biztos reménnyel, áhítsuk forró szeretettel!
14-15 éves koromban találkoztam először a „zsidó” szóval gyakorlatban, főleg politikai beszélgetések kapcsán. Bizonyos fokig visszataszítóan hatott reám, és nem tudtam leküzdeni némi kellemetlen érzést, ha vallási villongások folytak le előttem.
Mindennap elmegyek a templomba, és azt mondom az Úrnak: Uram, ez vagyok én, tetszik neked? Az ő kedvében akarok járni. És természetesen, ha egy párt olyanokat mond, ami jó a hazámnak, és ezt így is értékelem, akkor majd négyévenként rájuk fogok szavazni. Nem akarok betagozódni, nem akarok egyik szekértábornak sem a része lenni. Úgyis azt mondják rám, hogy az vagyok.
Politika idézetek, Politikai választás idézetek, Vallás idézetek