Tudod, mit kell? Büntetni könyörtelenül a színlelt barátság ocsmány üzéreit. Hogy csak önmagad légy. Mindig, mindenkivel. Hogy azt mondd, amit gondolsz és érzéseidet taktika sose takarja el.
Moliére
1622. január 15. — 1673. február 17.
francia drámaíró, rendező és színész
Be furcsa látni, hogy emberfia, ahány,
Mind mily vakon rohan a hóbortja után!
Kapcsolódó személyek / kategóriák
A rágalomra nincs semmilyen gyógyszer itt:
Hát bolond, aki a pletykára hederít.
Igyekezzünk tehát okosan élni s tisztán,
S ne törődjünk vele, hogy mit fecseg a hitvány.
Az ember csak beszél, de nem mindig cselekszik,
Gyakran hosszú az út a szándéktól a tettig.
Tudom, vágyainak nem lehet ura senki,
S a szerelem önként kíván csak megszületni.
Szerelmet ébreszteni a férfiban, ez minden nő legfőbb célja.
Ha hiába remélünk,
Nemcsak megcsalt szivünk – szenved a büszkeségünk,
És legfőbb gondja, hogy kárpótolja magát,
Ha nem is sikerül, színleljük legalább,
Különben pipogyák s gyávák vagyunk – olyan nagy
Hiba szeretni azt, aki bennünket elhagy.
A bölcsesség kora nem rendelésre jő, s a vén agy éppúgy meghibbanhat, akár a fiatal.
Én híve vagyok a szelídebb bölcsességnek,
és nem kedvelem azt a vad erkölcsiséget,
melynek fog és köröm legelső fegyvere
és embertársait azzal leplezi le.
Titkolózni bizony a szerelem szeret,
S ha sok az akadály, hát annál édesebb,
S egy csepp társalkodás azzal, kit szíved áhít,
Épp azért, mert tilos, csodálatosra válik.
Ami engem illet, ezt a szenvedélyt magam is az élet legkívánatosabb dolgának tartom; és ahhoz, hogy boldogan éljünk, szeretnünk kell; s azt is hiszem: minden élvezet sápadt, ha egy kis szerelem nem keveredik belé.
Ha szívünk lánggal ég,
Be szép az éj homálya!
Az Éj – mindnyájunk szíve-vágya!
Szerelme ellen a szerelmes szív sosem vét,
S szerelmes bűnre épp a szerelem a mentség.
Teljesen őszintén beszélni sok esetben
Nevetséges volna, s tán megengedhetetlen.
Az örömet a lét búval együtt kinálja.
Nem megy minden, uram, vágyunkkal egy irányba.
Kell bosszankodni is, így akarja az ég,
Enélkül a világ túl boldog lenne rég.
Töltsék el a szivünk száz ég gyönyörei,
Nem boldog, míg titkát nem tudja valaki.
Igaz: nagy mester a Szerelem,
nagy tanár, és
Ami sose voltunk, belőlünk
azt csinál, és
Gyakran egy pillanat elég, ha ő tanít,
Hogy kicserélje az ember erkölcseit.
Áttöri sáncait szivünknek és agyunknak,
S gyors eredménye mind, mint egy-egy
csoda, úgy hat.
Ha olyan fontos, hogy fel ne
szarvazzanak,
Legjobb eszköz reá – hogy agglegény maradj.