Nem bűn, ha esőben, viharban csendes verőfényre, ha éjszaka, pirkadásra, ha télben napsugaras nyárra gondolunk. Nem vétkezünk, ha árvíz idején arról gondoskodunk, hogyan is lesz, ha az ár végre eltakarodik! S ha nehéz betegünk van, temetésre gondolunk-e vagy arra, hogyan fogjuk feltáplálni, talpra állítani, ha felépül. Gondoljunk a telünk lelket is megfagyasztó hidegjében a tavaszra, melynek előbb-utóbb el kell jönnie, ahogy a háborúban is szerettünk vissza és előre tekintve a békére gondolni.

Sok minden van, amit szeretnénk csinálni, de vonakodunk belekezdeni. Miért? Mert félünk a kudarctól. Félünk, hogy túl sok nehézséggel találkozunk. Nos, itt segíthet a pozitív gondolkozás! Újból és újból ismételnünk kell magunknak, hogy a nehézségek, az akadályok leküzdése elkerülhetetlen része a tanulásnak, különösen ha egy új, a korábbitól eltérő valamibe kezdünk.

A gondolataink, a viselkedésünk és a napi tevékenységeink folyamatosan formálják agyunk struktúráját és előrejelzéseit. Ahogy ma érzed magad, az megteremti a holnapi jó érzések valószínűségét. Ha szokásoddá teszed, hogy minden reggel hálát adsz a mai napodért, egy idő után az agyad automatikusan aktiválja a hála érzését, mert a múlt tapasztalataiból azt kalkulálja, hogy ébredés után ez a tapasztalat következik.

Voltak nehéz élethelyzetek, anyagi gondjaim, konfliktusok munkatársakkal, értek csalódások, de utána egyszer csak mindig kisütött a nap. Mindig jól éreztem magam a bőrömben.

Legközelebb, amikor valami váratlan esemény gátolja a terveid megvalósítását, próbálj pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, ne akadályként tekints a történésekre! Keresd a rejtett ajándékot – a lehetőséget, amely áldásos lesz rád vagy a környezetedben lévő emberekre nézve.