A házasság olyan vállalkozás, amelyben a férfiak a szabadságukat, a nők pedig a boldogságukat teszik kockára.

Szeressük egymást mind jobban, míg életünk tart, és tegyük egymást egyre boldogabbá évről évre!

Nem érzek űrt. Szerintem a házasságaim mind nagyon jól sikerültek. És amikor véget értek, akkor ez a mi döntésünk volt, mert tudtuk, hogy a boldogság néha már nem létezik ugyanazon a felálláson belül. Természetesen akadtak hepehupák, és nyilván nem éreztünk minden pillanatot fantasztikusnak, de végső soron csak egy életünk van, és soha nem maradnék benne egy helyzetben félelemből. A magánytól való félelemből. Az attól való félelemből, hogy nem fogok tudni életben maradni. Ha benne maradsz egy félelemre épülő házasságban, azzal csak ártasz önmagadnak.

Nem az volt a legfontosabb számomra, hogy párkapcsolatot találjak, hogy azon törjem a fejem, kihez fogok férjhez menni, és milyen lesz az esküvői ruhám. Helyette házat építettem cipősdobozokból, vécépapírból meg nemezből, olyan otthont, ahol biztonságban érezhetem magam. És biztos vagyok benne, a szüleim válása hozzájárult ahhoz, hogy a házasságról ne azt gondoljam, milyen nagyszerű intézmény.

Jó érzés, amikor olyasvalakit tudhatsz magad mellett, aki ismeri és megérti az életedet és ennek ellenére is hagy önmagad maradni.