A boldogság vágykép – ezért mindenkinek mást jelent, mivel mindannyian másképp gondolkodunk.
Hioszi Tatiosz
Nincs boldogtalanabb annál, mint aki boldog akar lenni.
Ugyanazt szeretni, ugyanazt csodálni, ugyanúgy érezni – ez a barátság.
Teremteni jöttél. Életed minden egyes napja a teremtés pillanata, és életed minden pillanata egy világ teremtése.
Az első szónál, az első mondatnál, az első találkozásnál dől el minden, bármilyen kitérőt is teszel, mindig ugyanoda fogsz visszajutni. Amikor az útra lépsz, az első lépéssel kezded. Neked is meg kell tenned ezt a világbeli utadon, miként annak a vándornak, aki nagy utazásra készül. A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik. Kezdd hát az első lépcsőfoknál – magadnál. Innen indulhatsz tovább.
Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét, és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes.
Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt.
A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több.
Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is. Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint! Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség.
Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.