Azt hiszem, az első szerelmem, az első csókom, és sok mindenből az első Prince zenéjét hallgatva történt meg az életemben.

Már kölyökkoromban is zenélgettem valamilyen szinten, de akkor még semmilyen hangszer mellett nem köteleztem el magam. Tizenöt voltam, amikor elkezdtem gitározni, és bár végül színész lettem, a zene végig jelen volt az életemben.

Egyszer csak meghallod. Nem, nem őt. A zenét. A zenét, amit hallanod kell. Hallgatnod. Vele együtt. Szótlanul, mégis, többet elmondva minden szónál. Mert ez a dal kézen fog és hozzávezet. Csodálatos pillanatok. Amilyeneket még sosem éltél át. És csak ülsz és mosolyogsz… És nem találod a szavakat. Csak hallgatod a zenét, hallgatod vele együtt. (…) Ebben a dalban, a dal perceiben, érzésében, szavaiban, hangjaiban most együtt vagytok. Szótlanul. A legszebb ajándékot kapod tőle ebben a dalban. Őt.

A zene nagyon fontos számomra, ez éltet engem. Segít motiválni, megváltoztatja a hangulatomat, és elfeledteti velem a dolgokat, amikor nem játszom.