Szeretem a rock and rollt, szeretek a bandával lenni, meg szeretem nézni az első sorokban álló csinos nőket. Nekem erről szól ez az egész.

Azért játszunk, hogy a közönség jól érezze magát, és azt gondolja: óh, igen!

Örülök, hogy ebben a műfajban találtam meg magamat. Ez olyan, hogy odaadsz valakinek, aki nem ismer téged, három lemezt, és megmondja, hogy ki vagy, mert abba benne vagy te és negyven, ötven, hatvan év.

Pillanatnyilag bárkit fel lehet sztárolni, hiszen megvannak ehhez a sablonok; de hogy ki marad meg hosszútávon, azt az idő mondja meg. Mindenki leváltható, kivéve a közönség.

Az én zeném pontosan, hűen tükrözi az érintett korszakokat, egészen a hatvanas évek Neotonjától a mai napig tartó Korál együttesig, vagy a saját zenekaromig.

Nem ismeretlen számomra a zene, és valóban szeretek komponálni. Van tehetségem hozzá. De nincs meg hozzá a technikai képességem, de tényleg azt tervezem, hogy megtanulom.

Én egy anti-celeb vagyok, a zeném pedig egy olyan helyről jön, ahol minden anti.

Nem tudom, hogy ez statisztikailag helyes-e, de azt hiszem, nekem van a legtöbb Grammy-díjam a korombeliek közül, viszont még soha nem nyertem fehér emberrel szemben.

EMBER!!! Én vagyok az első számú élő és lélegző rocksztár. Én vagyok Axl Rose; Én vagyok Jim Morrison; Én vagyok Jimi Hendrix.

A zene egyetemes nyelv. Mindenki használhatja születési helytől és bőrszíntől függetlenül. Mindannyiunkat összeköt.