A nyár arany sugarai elárasztottak mindent, s a fény még győztesként ünnepelhette magát az eljövendő hideg, vacogó ősz és a fagyos, csikorgó tél előtt.
Stephen King
1947. szeptember 21. -
amerikai író
Stephen King idézetei a félelem, az emberi természet és a képzelet sötétebb oldalát tárják fel. Gondolatai egyszerre nyugtalanítóak és elgondolkodtatóak, miközben különleges hangulatban mutatják meg az emberi lélek mélységeit.
Félhomály volt, nyár dereka, amikor a mezők megtelnek parfümmel és murokkal. A telihold ezüstös csíkot festett a tóra.
Az együtt töltött idő nem múlik el nyomtalanul. Épp ezért fájt neki annyira, hogy a közös évek mindörökre elszálltak.
Könnyeit elsírta, aztán égő szemmel meredt a sötétségbe, és a bosszú keserédes gondolataival játszott. E gondolatok a hiszékeny és megcsalt szerelmes szívek gyógyírjai.
Karácsony napja önmagában véve is örömteli nap, odaadják egymásnak a rengeteg ajándékot, délben pedig óriásit kefélnek.
Felkapok egy doboz sört. Három-négy karton Bud áll a fal mellett. Meleg, mert nincs áram. A legtöbb emberrel ellentétben engem nem zavar, ha meleg a sör. Csak annyi a különbség, hogy egy kicsit jobban habzik. A sör az sör. Kimegyek, leülök a lépcsőre, kibontom a sört, és nagyot kortyolok.
– A fenébe is – mondta a pincérnőnek. – Egyszer élünk, nem igaz? – Hát – felelte a nő –, a hinduk nem így tartják, de kinek a pap, kinek a papné.
Néha nincs idő megfontolni, mi a legjobb válasz. Néha csak igazat mondhatsz.
Az üzletek sokáig vannak nyitva a karácsony miatt – az év áldott időszaka, amikor azzal tisztelgünk Jézus születése előtt, hogy kimaxoljuk a hitelkártyánkat.
Al bácsi elvitte egyszer autózni a várost átszelő mellékutakon, és nagyon gyorsan hajtott, hetven, talán nyolcvan mérfölddel is. El sem árulta, mennyivel mentek.
– Ha nem tudod, nem fogsz félni- mondta.
Jamiesonnak eszébe jutott egy régi New York-i vicc: Egy látogató odamegy egy fickóhoz a Lexington Avenue-n, és azt kérdezi: „Meg tudná mondani, hogyan jutok el a Városházához, vagy menjek a pi**ába?”
A gyógyulás sohasem a gyógyítón vagy a betegen múlik, egyedül Isten akaratán. Örvendezni a gyógyuláson, ez természetes, mondhatni, el is várható viselkedés, ám a gyógyultnak kötelessége, hogy megkérdezze, miért, kötelessége elmélkedni Isten akaratán, és azon, mily hallatlan messzeségekbe megy el akarata érvényesítésére a Mindenható.
Ha valakinek éves bérlete van, az előbb-utóbb megismerkedik a többi bérletessel, és megtudja, hogy ők miért rajonganak ezért a sportért. Sokan közülük a játékosok rokonai (és gyakran éltetői a szurkolói Klubnak, akik süteményvásárokat rendeznek, és pénzt gyűjtenek az egyre költségesebb idegenbeli szereplésekhez). Mások a kosárlabda fanatikusai, akik, talán némi alappal, azt hirdetik, hogy a női mérkőzések egyszerűen jobbak. A fiatal női játékosokat olyan csapatszellem fűti, amilyennel a fiúknál csak ritkán találkozunk: a fiúk rohannak, zsákolnak, és a pálya túlsó végéről céloznak. A lányoknál lassabb a ritmus, a nézőnek módja van rá, hogy betekintsen a játék mélyebb rétegeibe, és élvezzen minden egyes szerelést vagy átadást. A női kosárlabda rajongóinak tetszik az elért kosarak viszonylag alacsony száma, amely a fiúk játékának híveit csak gúnyos mosolyra készteti; azt állítják, hogy a női játékban komoly értéke van a defenzív játéknak meg a faultolásnak, amelyek a kosárlabda régi iskolájának lényegét alkotják.
A bölcs ember akkor készül fel az esőre, amikor süt a nap.
A macska az állatvilág gengsztere, törvényen kívül él, és nem is védi semmiféle törvény. Ritkaság, hogy békés öregkort érjen meg a kandalló mellett.
Az írásról szóló művek többnyire tele vannak hülyeséggel. A regényírók, beleértve e mű szerzőjét, nem nagyon tudják, mit csinálnak – miért működik a dolog, ha sikerük van, és miért nem, ha nincs. Úgy véltem, minél kurtább a könyv, annál kevesebb benne a hülyeség.
Szeretteink halála sok mindennel jár, nem utolsósorban sok munkával.
– Nézze, fiam, maga fiatalabb annál, hogysem el tudná fogadni mások bölcsességeit, de megmondhatom: a szerelem nagy ellenség. (…) Bizony. A költők örökké félreismerik a szerelmet. Sokszor szántszándékkal. Mert a szerelem nagy mészáros. A szerelem nem vak. Ohó, korántsem. Inkább kannibál, és olyan a szeme, mint a sasé. A szerelem rovarszerű. És örökké éhes.
– Mivel táplálkozik? (…)
– Barátsággal. Barátságot zabál.
Túlélték az estét, noha Tad halott volt. A következő napot is átvészelték. Meg az azután következőt. Nem sokkal lett jobb a helyzet sem augusztus végén, sem szeptemberben, de mire elsárgultak a levelek, és hullani kezdtek, egy kicsivel jobb lett. Egy egészen kicsivel.
Legjobban magunknak tudunk hazudni.