Nők idézetek

A tömeg hasonló a nőhöz, kinek lelkivilágán nem annyira az elvont értelem, mint inkább a meghatározhatatlan érzelmekre alapított, őt kiegészítő erő iránti vágyódás uralkodik, és aki maga is inkább az erős előtt hajlik meg, semmint a gyengét uralja.

Hisz a nőt úgy alkotta a természet, hogy az idegek uralkodjanak rajta. Csakhogy adott neki hozzá csoda lelkierőt, tűrni és titkolni a szenvedést.

Jaj annak, ki beleszeret a könnyező szembe, ha azt a szemet egykor kacérul mosolyogni látja; az asszony olyan könnyen válik a férfi angyalából annak ördögévé, s az emberi szív legsötétebb titka az, hogy akit szeretett, mint angyalát, ábrándozva és tisztán, ugyanazt szereti, mint ördögét, őrjöngve és kétségbeesve.

Azt gondolom ideje felhagyni ezekkel a régi klisékkel a nőket illetően. Tényleg elég volt. Más időket élünk… egy érett nő igenis vonzóbb, kívánatosabb, miért ne randizhatnánk fiatalabb férfiakkal? Többé nem tabu, a férfiak évek óta ezt teszik és nincs benne semmi különös. Elég már abból, hogy másként ítélik meg ugyanazt a helyzetet, ha nőkről van szó.

Mindig csodálkozással figyelem, ahogy egy férfi késhet akármennyit, lehet agresszív a tömeggel, a rajongóival és ez totál elfogadott. Miközben, ha én kések negyed órát, akkor rögtön lehordanak. Ráadásul, mintha nekünk, nőknek nem lehetne saját véleményünk, vagy elkötelezettek valami iránt, mert akkor rögtön azt kapjuk meg, milyen komplikáltak vagyunk. Szóval azért vagyok bonyolult nő, mert van, ami fontos nekem?

A férfiak a szüléskor kénytelenek belátni, hogy valójában semmi szükség rájuk – egy tökéletesen haszontalan faj képviselői. Az ember közelről megtapasztalja, milyen belülről jövő, természetes őserő munkál ilyenkor a nőkben, és rádöbben a saját jelentéktelenségére. Az ember végignéz egy szülést, és sok minden megvilágosodik előtte: miért és hogyan kompenzálnak túl mindent a férfiak a szervezett társadalmakban: a szüntelen versengéssel, háborúskodással, szteroidokkal… hogy miért járnak annyian a konditermekbe. Azért, mert kemények és erősek akarunk lenni, pedig egyáltalán nem vagyunk azok. Keressük a módját, hogyan lehetnénk olyan erősek, mint a nők, hogy felvehessük velük a versenyt. Az a kilenc hónap (…) megtanított az alázatra.