Semmi sincs, amit jobban szeretnék a nőknél. De azért nagyon mások, mint aminek be vannak állítva. A nők sokkal rosszabbak, mint a férfiak. Sokkal agresszívebbek…

A csajok imádnak ábrándozni olyasmiről, amit elveszettnek hisznek, és előszeretettel sajnálkoznak amiatt, ami meg sem történt.

Látod kiscsávó, ilyen hülyék a Vénusz-lakók – nézett szomorkásan a Móni ölében üldögélő kisfiúra Márk. – Örülj neki, hogy férfi vagy. Bár ne örülj, mert amikor felnősz, meg kell majd fejtened, és ki is kell bírnod őket, amikor megőrülnek, mint most az anyád. És kezeskedem: gyakran meg fognak őrülni. Nem irigyellek.

Tanuld meg a férfi nélkül is jól érezni magad! Hadd jöjjön rá, hogy önálló egyéniség vagy, érdekes, értékes, magabiztos nő, akiért újra és újra meg kell küzdenie. Ne borulj a lába elé! Ne mutasd ki folyton a szerelmedet! Önmagadat tartsd a legfontosabbnak, ne őt! Ha van önérzeted, ha van önálló véleményed, akkor sosem fordul el tőled.

Az a tűz, melyet a
Természet alkotott az asszonyok
Szemébe, oly sebesen elragad,
Hogy azt csak egy nyájas szó is dühös
Lángokra gerjeszti s az erőtlen ész
Elhallgat: ekkor már az észben bízni
Csak annyi, mint egy nagy tüzet csupán
Buzgó imádság által oltani.

Nem kell az embereknek folyton azt mutatni, hogy erős vagyok. Lehetek én gyenge, sírhatok is, hisz ízig-vérig nő vagyok, bármennyire is tagadtam ezt eddig magamban.

Illatuk füstcsíkok módjára úszik a levegőben. Szerelmes kacagásuk az egész világot a karmaiban tartja.