A nőkben nincs kifejlett gyilkos ösztön, már csak azért sem, mert ők az élet teremtői. Ők azok, akik kilenc hónapig hordoznak egy életet a méhükben, majd ők hozzák a világra.

Ha egy nőt egyszer megsértenek, akkor minden egyes hibát, amit az ember valaha is elkövetett vele szemben, szigorú időrendben, dátummal ellátva és órára-percre pontosan vágja majd a fejedhez. És addig nem áll meg, amíg el nem jut Ádámig és Éváig, és általában olyan precizitással, ami minden krónikást megszégyenítene. A nők képesek bármilyen, évtizedes távolságban szunnyadó vétket bármikor előásni és életre kelteni.

A férfi felelős a fennálló világért, ennek működéséért és szerkezetéért. A nő feladata az, hogy az emberek személyiségével és gyermekeivel törődjön. A jövő nemzedékének szinte egyedüli őrzőjeként sokkal nagyobb tiszteletre jogosult, mint az a rabszolgahelyzet, amit a múltban betöltött. Nem elvakult utópikus gondolat, hogy a nő az eddig elfoglalt helyénél magasabbra emelhető. És magasabbra is kell emelni, ha a holnap nemzedékének gyermekkorát emberhez méltóvá kívánjuk tenni, ha az otthonokban békességet és nyugalmat szeretnénk látni s ha társadalmi haladást óhajtunk.

Minden korban más az ideális nőtípus. Az én időmben a Sophia Lorenhez hasonló, júnói alkat volt a menő. Ma a majdnem anorexiás tévésztárok jöttek divatba, ezért a mai lányok nemcsak ezek miatt a félrevezető minták miatt küszködnek, hanem saját, uniformizálódásra való képtelenségük miatt is.

A média tömeghipnózisa tehet arról, hogy egyesek tárgynak tekintik a női testet: figyelemfelkeltésre, marketingcélokra használják.