A tudatalattiba beprogramozott viselkedés elsősorban mások (sokszor negatív és lehúzó) viselkedésének megfigyeléséből és letöltéséből származik – főleg szüleink, közvetlen családunk, közösségünk és kultúránk mintáiból.

A harag vagy a megbántottság óriási mértékben erősíti az egót azzal, hogy növeli az elkülönültségtudatot, hangsúlyozza a többiek másságát, és megteremti a „nekem van igazam” látszólag megtámadhatatlan, erődítményszerű, mentális „hadállását”. Ha látnád a testedben lezajló élettani változásokat, amelyek e negatív állapot valamelyikébe kerülve benned lezajlanak; ha tudnád, hogy azok miként befolyásolják a szíved, az emésztő- és az immunrendszered működését és számtalan egyéb testi funkciódat, akkor a napnál világosabb lenne számodra, hogy ezek az állapotok valójában kórosak: a szenvedésnek s nem az élvezetnek a formái.

Engem úgy szereltek le a honvédségtől 1969-ben, hogy pszichopata, személyiségzavaros vagyok, ami viszont a privát életben nem volt zavaró dolog.

Harmincöt éves korunkra énünk 95 százaléka már csupán begyakorolt viselkedésminták, képességek, érzelmi reakciók, hiedelmek, percepciók és attitűdök memorizált gyűjteménye, amely úgy működik, mint egy tudat alatti, automata számítógépes program.