Aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Békélj meg ezzel, s minden jóra fordul.

Az elme messzire kóborolhat testetlenül, felöltve a tudat rejtélyes köntösét.

Azért vagyunk a világon, hogy összhangban éljünk. Akik megértik ezt, nem harcolnak többé.

Ha az ember tiszta elmével szól vagy cselekszik, az öröm úgy követi, mint saját árnyéka.

Belül keressétek a fényt, önmagatokban leljetek menedéket! Vezéreljen az igazság, mint fény a sötétben, mert az lehet csak menedéktek! Magatokban, ne másban higgyetek!

Az erdő a határtalan kedvesség és jóakarat sajátos szervezete, amely semmit sem igényel a létezéséhez, de védelmet ad minden lény számára. Árnyat kínál még a favágónak is, aki elpusztítja.

Ülj,
Pihenj,
Dolgozz.

Egyedül magaddal,
Sosem fáradsz.

Az erdő szélén
Élj boldogan,
Vágytalanul.

Ez a szenvedés nemes igazsága (…): a születés is szenvedés, az öregség is szenvedés, a betegség is szenvedés, a halál is szenvedés, kötve lenni ahhoz, akit nem szeretünk, az is szenvedés, elveszíteni azt, akit szeretünk, az is szenvedés, ha a kívánság nem teljesül, az is szenvedés; röviden: minden, ami a léthez köt, szenvedés.