Számtalan serleget nyertem karrierem során, de a főnyeremény az lenne, ha béke költözne az országomba.

Alapjában véve úgy vélem, hogy a 25 évnél hosszabb béke minden nemzetnek ártalmas. A népeknek szükségük van vérveszteségre a regenerálódáshoz, akárcsak az egyes embernek. Azelőtt, az őseink életében ez harc által ment végbe.

Csak úgy nyerhetjük el a méltó helyünket, ha nem keveredünk méltatlan tettekbe. A szabadságot szomjúhozva ne igyunk a gyűlölet keserű poharából! A mi küzdelmünket örökké a méltóság és a fegyelem magas szintjén kell folytatnunk. Nem szabad megengednünk, hogy a mi teremtő tiltakozásunk fizikai erőszakba torzuljon. Újra és újra föl kell emelkednünk abba a magasságba, ahol a fizikai erő találkozik a lelki erővel.

Lépjünk tovább a döntésképtelenségtől a tettekig! Ha nem cselekszünk, belecsúszunk abba a hosszú, sötét és szégyenteljes mélységbe, amely azoknak jár, akiknek befolyásuk van, de nincs bennük együttérzés, akiknek hatalmuk van, de nincs bennük erkölcs, akiknek erejük van, de nem látnak.

Az emberek békét akarnak. Olyannyira, hogy a Kormánynak nemsokára jobb lesz eltűnnie az útból és hagyni, hogy megkapják.

Szükséges, hogy mindnyájan segítsük és irányítsuk a társadalmat a békés együttélésre, annak keresésére ami összekapcsol és nem annak keresésére, vagy felhánytorgatásásra, ami szétválaszt.