Mi magunk kapaszkodunk az indulatainkba, érzéseink szinte lehorgonyoznak minket. A haragnak drámai hatása van, indulatot szít, energiát csihol, meghatároz egy kapcsolatot. Azzal a tudattalan félelemmel is megbéklyóz, hogy hátha elszalasztunk valamit, amikor elhárítjuk magunktól.
A szív – érzések, érzelmek – az isteni tudat lakhelye, s nem az intellektusé.
Nem hasznos-e a lélek minden szenvedélye, a törekvés, hiúság, a szeretet és a gyűlölet? Mégis hányszor tapasztaljuk, hogy mértéküket vesztve a legnagyobb megrázkódtatásokat idézik elő a társadalomban?
Az érzelmeket nem lehet soha tudományos objektivitással megragadni, csupán személyesen átélni, és ha személyesen átéljük az érzelmeket, akkor egyszerűen közvetlenül adottak és hatnak is, függetlenül attól, hogy mások hogyan ítélik meg azokat.
Ott, ahol érzelmek és indulatok uralják a politikai diskurzust, maga a demokrácia forog veszélyben.
A szenvedély legyőzi a félelmet, illetve átalakítja izgalommá.
Nem szívesen ismerjük be, hogy nincs hatalmunk „rossz” érzéseink felett, mint amilyen a vérszomj vagy az irigység. A legkisebb mértékben sem tartunk igényt ezekre az érzésekre. De attól még ott rejtőznek bennünk.
Tested reagál az elmédre: ez a válaszreakció az érzelem. Minél jobban azonosulsz gondolkodásoddal, rokonszenveiddel és ellenszenveiddel, ítéleteiddel és értelmezéseiddel – tehát minél kevésbé vagy jelen figyelő tudatosságként –, annál erősebb lesz az érzelmi energiatöltés, függetlenül attól, hogy ennek tudatában vagy-e, vagy sem. Ha képtelen vagy átérezni az érzéseidet, ha elszigetelődtél tőlük, akkor végül tisztán fizikai szinten fogod megtapasztalni őket, testi probléma, illetve tünet formájában.
Az ember sohasem azért lesz szomorú, mert a bánat kívülről rátör – hanem mert belülről csinálja. Az érzéseink sohasem kívülről szakadnak ránk, hanem belülről! És belül mindig azt érezzük, amit megengedünk magunknak!
Szánalmas az a férfi, aki nem tudja fegyelmezni az érzelmeit.
A boldogsághoz éppúgy elvezethetnek a vadul kavargó érzelmek, mint az érzelmek teljes hiánya.
A szerelem átprogramozza az érzéseket. Mert mindenek felett áll. Az abszolút érzés, ami a legtöbb, amit ember érezhet. Ha ez beléd költözik, minden más érzést magához emel. Felemel.
Aki tudatosan ellenőrzi a légzését, az uralni tudja az érzelmeit és az indulatait is. Az pedig annyit jelent, hogy okosan használja őket, és eléri, amit akar.
Az Arnoldhoz és Sly-hoz hasonló fickók félnek a sírástól és attól, hogy kimutassanak valamilyen gyengéd érzelmet a nagyvásznon. Nem képesek erre. […] Én viszont a szenvedélyről szeretnék filmeket készíteni! A szerelemről! Hogy létezzünk a Földön, ahhoz mindig szükség van egy nőre. Gyönyörű, hogy lehetnek ilyen érzelmes pillanataink
-nyilatkozta ezt JCVD a The Washington Postnak a kilencvenes évek elején.
Az út egy pontján az érzelmeink eltávolításával feloldhatjuk és meghaladhatjuk karmánkat, noha továbbra is alávetjük magunkat a karma világtörvényének.
Csak a szeretet gyógyít. A harag, a bűntudat és a félelem csak pusztítani képes.
Nem a tudatosított és felvállalt negatív érzelmek (a harag, a félelem vagy a szomorúság) keserítenek és betegítenek meg minket, hanem azok, amelyeket elfojtunk.
Megsiratni mindent,
nevetni mindenen,
mindenre nyitottan
és nyíltan élni.
Néha az ember tesz bizonyos dolgokat, és nem azért, mert gondolkodik, hanem azért, amit érez. Mert túl erősek az érzései. És nem mindig tudja irányítani az eseményeket, amikor túl erősek az érzései.
Végül mindannyian kigyógyulunk az érzelmeinkből. Akiket nem kúrál ki az élet, azokat a halál kúrálja ki. A világ akkor is kegyetlenül szétválasztja az ábrándot és a valóságot, ha nem akarjuk. Az óhaj és a tény között ott a világ.
