Mindenki másképpen kezeli a dolgokat. Számomra a higgadtság és az összeszedettség létfontosságú. Ha néha el is ragadnak az érzelmek, fontos visszatérned a magad kis buborékjába, anélkül, hogy hagynád, hogy bármi megzavarjon.

Szemet hunysz a dolgok felett, amiket nem szerettél volna látni, de a szíved elől nem rejtheted el az érzéseket, amiket nem szeretnél érezni.

Van olyan, amikor emberek némán egymásba áradnak. Nem azonnal feltámadó érzelem ez, mert ez nem ilyen közhelyes. Csak annak az ígérete. De megérezni a szenvedély esélyét, nos… az emberek többségének soha, de soha nincs ebben része.

Nem foglalkozom azzal, hogy ki kit és hogyan szeret, legfeljebb irigylem az összetartozást, a szenvedélyt, a két ember között létrejövő összhangot, a messziről sugárzó erőt és a szeretetet.

Az érzelmek különböző rezgésszámú energiaáramlatok. Azok az érzelmek, amelyeket negatívnak érzünk, mint a gyűlölet, az irigység, a megvetés vagy a félelem, alacsony frekvencián rezegnek, és kevesebb energiájuk van, mint a pozitívnak tartott érzelmeknek, a kedvességnek, az örömnek, a szeretetnek és az együttérzésnek.

Ha nem vagyunk közeli barátságban érzelmeinkkel, azokat a hatóerőket sem érzékeljük, amelyek érzelmeinket irányítják, nem látjuk működésüket, sem azt, hogy mi célt szolgálnak. Az érzelmek olyan energiaáramlatok, amelyek átfolynak rajtunk. Ezeknek az áramlatoknak a tudatosítása az első lépés afelé, hogy megtanuljuk, hogyan és miért jönnek létre tapasztalataink.

Jól vagyok, nagyon jól vagyok és hálás vagyok, de hétéves korom óta gyűlölettel teltem meg általában az emberek iránt. Csak azért, mert az emberek számára aki empatikus, annak oly könnyű. Azt hiszem, csak azért, mert túlságosan szeretem és sajnálom az embereket.