Sohasem törődtem a családommal, alig voltam otthon. Részegen randalíroztam a városban, reggel a Porschémat, este a Mercimet törtem ripityára.

A barátaim szemében gáláns fickónak tűntem, hiszen folyton ajándékokkal halmoztam el őket, a családommal viszont nagyon rosszul bántam. Nem voltam jó férj, sem jó apa.

A nagy többséggel szemben, nekem egy elég furcsa definícióm van a “családról”.

Ha elég bárányt terelsz össze, akkor remek családot kapsz. Amit nem a DNS köt össze, hanem a másik iránti odaadás kölcsönös érzése.

Könnyű elmenekülni a rossz érzések elől. Sokkal nehezebb elviselni a csapást, és újra felállni belőle. De egy család mindig ezt teszi.

A szüleim minden este főztek, felváltva. Vacsora közben kötelező volt mindenkinek elmesélnie egy történetet. Szóval, amikor egy beszélgetős műsorban veszek részt, az kicsit olyan érzés, mintha otthon, egy családi vacsorán lennék, ami elég jó.