Akár tetszik, akár nem, szorosan kötődünk Európához.
Kapcsolatok idézetek
Az élet egyszerűen túl rövid ahhoz, hogy egy felületes kapcsolatra pazaroljuk.
Még a számítógépek és a gyorstalpaló tanfolyamok korában sem tudja semmi pótolni a személyes tanító-tanítvány kapcsolatot.
Az Egyesült Államok elnöke az egyik legfontosabb ember. Ha segíthetünk egymásnak, hogy jobbá tegyük a dolgokat, az jó lenne. Szeretnék találkozni vele, akár itt, akár az USA-ban. Tudom, hogy járt Szaúd-Arábiában is. Egyszer jó lenne leülni vele beszélgetni.
-beszélt korábban Donald Trump iránti szimpátiájáról.
Ezen a világon van, amit csak egyedül lehetséges megoldani, és van, amit csak ketten. A kettőt fontos jól kombinálni.
Időskoromra megtanultam, hogy mi a türelem, az odafigyelés, a szeretetteljes törődés, és afféle apafigura lett belőlem. Feltűnt, hogy azóta egyre többen keresik a társaságomat olyan emberek, akik nem találják a helyüket a világban. Ha találkozol valakivel, akin látod, hogy szenved a magánytól, őszintén mondhatod neki: „Tudom, mit érzel”. Meggyógyítani nem tudod, de legalább ott vagy mellette.
Alapvetően, hogyha szereted a másikat, akkor az elég alap ahhoz, hogy kitarts mellette. Emellett nagyon-nagyon sok kompromisszum kell ahhoz, hogy el tudjuk fogadni, a másik mit szeretne és mit nem szeretne, valamint tiszteletben kell tartani az elvárásait, a kéréseit úgy, hogy azért saját magadat se szorítsd teljesen háttérbe. És neki is tudnia kell, hogy te mit szeretsz és mit nem szeretsz.
Szükségünk van egymásra. Mert semmik vagyunk, ha nincs kivel megosztanunk az érzéseinket.
A szorongás vagy a depresszió nemegyszer az érzelmi agy olyan vészkiáltása, amelyet akkor bocsát ki, amikor úgy érzékeli: veszélyben a társadalmi egyensúlyunk. Akkor tudjuk megnyugtatni, akkor tudunk harmonikusan élni, ha gondosabban ápoljuk a másokhoz fűződő kapcsolatainkat.
2005. április elsején egy jogászbuliban leült velem szemben egy srác barna zakóban – ő volt Péter. Egy közös barátunk mutatott be minket egymásnak, beszélgetni kezdtünk, és pillanatok alatt kiderült, hogy azonos értékrend szerint képzeljük el az életünket.
Ex-nejem ecuadori mamája – régi földbirtokos család – spanyol, akinek a felmenői között indián is volt. Apja meg szőke, észak-francia, aki lelépett a háború elől Dél-Amerikába csavarogni. Ott ismerte meg feleségét, Margaritát, aki éppen színésznő volt. Képzelheti, micsoda vegyesek a gyerekek. És ezek az állatok itt azt mondják rólam, hogy rasszista vagyok.
Az emberek egymásért születtek. Vagy tanítsd, vagy tűrd hát őket.
A vonzalom titokzatos dolog, és nem könnyű megmagyarázni. Ha vonzódunk egy emberhez, az megszépíti az illetőt a szemünkben.
Minden ember unoka, de nem minden ember nagyszülő. Azért ezt nehéz megemészteni.
Fájó visszagondolni, honnan indultunk, krisztushívő emberekként máglyára küldtük egymást, ami borzasztó. De ma eljutottunk oda, hogy próbálunk tanulni egymástól, tiszteljük a másik útját, és ez minden vonatkozásban járható út. A politikusokat, mondjuk, még nagyon nehezen értem…
Egység csak ott van, ahol emberszámba vesszük egymást.
A szeretet hidat képez olyan pontok között is, melyek között lehetetlennek tűnik a kapcsolat.
Már a középiskolában is számos párkapcsolati problémám volt, és ez áll a zeném középpontjában.
A szeretet azt jelenti, hogy úgy szeretem a másikat, ahogy az neki jó, és nem úgy, ahogy én gondolom, hogy neki jó lenne.