Régi korok megállapítása: ha géniusz született, az ostobák és az irigyek mindig összefogtak ellene. A mai világban is megtalálhatóak azok az emberek, akiket igyekeznek hamisan megvádolni és megbélyegezni. Sokan tartanak a tehetséges emberektől, akiknek a tudása mély és igaz titkokat rejt. Ezzel ellentétben a színvonaltalan, tehetségtelen embereken nincs mit lejáratni.
A Formula–1-ben, mint ahogyan a motorsportban is, fontos a tehetség, azonban nem elég, hiszen fejlesztened kell folyamatosan a képességeidet.
A képességeidet és adottságaidat tekintsd az értékeidnek!
Aki nem váltja valóra saját tehetségét, a született festő, aki harisnyát árul festés helyett, a buta életet élő okos ember, az igazságot látó, de azt elhallgató ember, a férfiasságát feladó gyáva ember – mindezek olyanok, akik valahol mélyen észlelik, mit rontottak el magukban, és ezért megvetik önmagukat. Ebből az önbüntetésből csak neurózis származhat, de ugyanígy származhat belőle megújult bátorság, jogos felháborodás, nagyobb öntisztelet, ha a felismerés után sikerül megtenni a jót; egyszóval a növekedés és a jobbá válás útja a fájdalom és konfliktuson keresztül vezet.
A szenvedély fontosabb, mint az ész és a tehetség. Láttam már igazán tehetséges és okos embereket is elbukni, mert nem fűtötte őket a szenvedély.
Számomra teljesen világos, hogy azért születtem ilyennek, mert Isten kiválasztott engem. Ez egy ajándék volt, amit tőle kaptam. Próbáltam kihasználni, mindent megtettem, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki belőle. Az igazság az, hogy bár sok mindent megtettem, (de valójában) semmit sem tettem azért, hogy azzá a játékossá váljak, aki már kiskoromban is voltam.
-mondta az argentin podcasternek, Juan Pablo Varsky-nak 2024-ben.
A nagy zsenik élete többnyire szomorú, kevés valódi elismeréssel, ez pedig nem ösztönzi a jövő nemzedékeit arra, hogy hasonló sorsot vállaljanak. Nem csoda hát, hogy oly sok tehetség nem jut el odáig, hogy felragyogjon a művészet egén.
Aki valamihez tehetséges, a szakmai dolgokat úgyis hamar megtanulja, azért tehetséges. De ahhoz, hogy a tehetsége érvényesüljön, legalább annyira fontos a szociális keretek ismerete, a helyes viselkedés.
A női nem a tehetség legnagyobb kiaknázatlan lelőhelye az egész világon.
Tehetséges az, aki többet tud, mint amennyit tanult.
Szentül hiszek abban, hogy a nagy alkotó gondolatok amennyiben valakinél ilyesmiről egyáltalán szó lehet már a fiatal korban jelentkeznek.
A politikában is jön-megy a tehetség, a hatalomtól nagyon sokan eltehetségtelenednek, mások csiszolódnak, de itt fokozottan igaz, ami a színházban: az se jó, ha valaki túl tehetséges és ezzel visszaél. Mert még úgy járhat, mint a zseniális futballista, aki mindenkit kicselez a pályán, egyre csak nála marad a labda, még most is nála van, csak a labdával együtt már rég kívül van a taccsvonalon.
Nem elég a tehetség, hanem a munkát is bele kell fektetni ahhoz, hogy a tehetség kamatozzon. A tehetség kötelezi az embert arra, hogy folyamatosan dolgozzon is rajta, hiszen a tehetség nem állandó, képezni, formában tartani szükséges.
Bármiben is vagy tehetséges, nem teheted meg magaddal szemben, a világgal szemben, hogy ne aknázd ki a lehető legjobban.
Nem az a tehetség voltam, aki nulla munkával ott tudott lenni – akár a korosztályában, akár később, a felnőtt mezőnyben – az élen. Inkább szorgalmas voltam. Pontosabban: amikor elkezdtek jönni az eredmények, azzá váltam.
Nem, a tehetséget nem lehet tanítani, azzal születni kell.
Az írói tehetség születési véletlen. Csakhogy mennyi munka, szenvedés, kétely, reménytelenség kell ahhoz, hogy a születési véletlen számunkra, az olvasók számára, az emlékezés, a tapasztalat és a gyönyörűség forrásává váljon! Az olvasó nemcsak az író tehetségének, de szenvedéseinek, kételyeinek, nehéz munkájának is haszonélvezője.
Úgy hiszem, mindannyiunkban van egy olyan tehetség, amellyel föl tudjuk fogni azokat a benyomásokat és gerjedelmeket, amelyek kezdettől fogva megvoltak az emberek között. Mindenkinek van egy félig öntudatos emléke a zöld fűről, a mozgó vizekről és a vakokat és siketeket sem lehet ettől megfosztani. Ez a velünk született tehetség olyan, mint egy hatodik érzék – egy lélek-érzék, amely lát, hall és érez is egyszerre.
Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra.
Az ideológia olyan méreg, mely az író tehetségét azonnal közömbösíti.
