Egy tehetséges ember utazgatás nélkül is tehetséges; de egy kitűnő tehetség (amit magamról minden szerénység nélkül állíthatok) elvész, ha örökké ugyanazon a helyen marad.

Csak 24 éves voltam, amikor megnyertem az első Mr. Olympia címemet. Ilyen fiatalon világbajnoknak lenni elég nagy nyomást jelentett. Idővel aztán megnyertem a 8. Olympiát is, amivel beállítottam a rekordot. A csúcson voltam: a valaha látott legjobb formát hoztam, nagyszerű edzéseket végeztem, és semmit sem bántam meg. De aztán éreztem, hogy eljött az ideje a befejezésnek.

Minden ember ezen a földön, így az én összes gyerekem is, úgy született, hogy megvan a maga különleges tehetsége és helye a világban. Ha ez a tehetség lehetővé teszi, hogy milliók ismerjék meg, és ő ettől boldog lesz, illetve boldoggá tesz másokat, akkor az már kész öröm. De ez nem fontos, csak az, hogy felfedezzék magukban a tehetséget és továbbfejlesszék.

Nem számít, hogy mennyire vagy tehetséges, nem fog mindenki kedvelni, de ez az élet, csak maradj erős.