Néha annyira beleragadunk a mindennapi életünkbe, hogy elfelejtünk időt szánni rá, hogy élvezzük az élet szépségét. Olyan, mintha zombik lennénk. Nézz fel, húzd ki a fülhallgatód. Köszönj oda valakinek, akit látsz, vagy menj oda és ölelj meg valakit, aki úgy néz ki, mint akit bántottak.

Senki sem jut ki innen élve, ezért fölösleges túlgondolni a dolgokat. Próbálj ki különleges ételeket. Sétálj a napsütésben. Ugorj bele az óceánba.

A nőkben nincs kifejlett gyilkos ösztön, már csak azért sem, mert ők az élet teremtői. Ők azok, akik kilenc hónapig hordoznak egy életet a méhükben, majd ők hozzák a világra.

Mindenkinek meg kell találnia a maga útját, az igényeitől és a lehetőségeitől függően.

Az életben sem veszem túl komolyan magam, Hollywoodban éppen ezért lett jó hírem, szeretnek velem dolgozni. Ott gyorsan terjed a szóbeszéd. Ha valaki seggfej, hamar kitudódik. Az élet pedig túl rövid ahhoz, hogy tuskó alakokkal bajlódjunk

Hogy hibázunk, az természetes. Ha azonban anélkül halunk meg, hogy értelmet adnánk ezeknek az elrontott dolgoknak és megpróbálnánk felfogni, értékelni őket, akkor maga az élet tényleg teljesen hiábavalóvá válik.

Az Élet azt az embert, aki ellenállás nélkül sodródik, nem viszi magával, hanem lerakja a part menti piszokba: egy megunt szerelembe, házasságba, környezetbe. Csak azt tűri meg magán, aki a dolgok természetes folyásával szembeszáll.