Abban a pillanatban, ahogy igazán megbocsátasz, visszaszerezted az erődet az elmédtől. A megbocsátás hiánya az elme alapvető tulajdonsága, hiszen viszály és konfliktus nélkül az elme teremtette hamis éned – egód – nem maradhatna életben! Az elme nem tud megbocsátani. Csak te tudsz. Csak te léphetsz be a jelenbe, csak te léphetsz be a testedbe, s csak te érezheted a Létből áradó vibráló békét és nyugalmat.
Megbocsátás idézetek
A megbocsátás nem mindig könnyű, különösen akkor, ha valaki, akiben bíztunk, fájdalmat okozott vagy visszaélt a szeretetünkkel. Időnként hosszú időre van szükség ahhoz, hogy feldolgozzuk a történteket, és eljussunk oda, hogy a múlt sérelmei már ne határozzák meg a jelenünket. A megbocsátásról szóló idézetek a harag elengedéséről, a bizalom újjáépítéséről és a lelki béke megtalálásáról szólnak. Arra is emlékeztetnek, hogy a megbocsátás nem jelenti a történtek helyeslését, és nem kötelez arra, hogy újra közel engedjük magunkhoz azt, aki megbántott bennünket.
A „megbocsátás” szót 2000 éve használják, ám annak jelentéséről a legtöbb embernek nagyon korlátozottak az ismeretei. Amíg éntudatodat a múltból eredezteted, addig sem magadnak, sem másnak nem tudsz igazán megbocsátani. Csak akkor történik valódi megbocsátás, ha hozzájutsz a most erejéhez, ami a saját erőd. Ez erőtlenné teszi a múltat, és mélyen megérted, hogy semmilyen korábbi cselekedeted, és semmi, amit valaha is veled tettek, a legcsekélyebb mértékben sem érintheti meg valódi lényed ragyogó lényegét! A megbocsátás fogalma ekkor, úgy ahogy van, szükségtelenné válik.
Hasznos, ha újra és újra megbocsátunk minden kellemetlen embernek. Ily módon nem kell őket többletsúlyként magunkkal cipelnünk a remélhetőleg izgalmas életünk során. A megbocsátás képességének értékes szabadsága feloldja a közös rossz karmát, és a problémás lények barátként fognak visszatérni, vagy nem jelennek meg többet életeink során. Ha viszont tartjuk a haragot, akkor nem fogunk megszabadulni tőlük, és az idegesítő, óvodás játékoknak sosem lesz végük. Még a halálos ágyunkon is bocsánatot kérhetünk buta viselkedésünkért, és kifejezhetjük hálánkat mások felé. Ez nemcsak minket oldoz fel, hanem az érintett barátainkat is.
Ha az adott helyzetben mindketten sárosak vagyunk, és kölcsönösen felzaklattuk egymást, a legjobb, ha mindkettőnkben van annyi alázat, hogy vállaljuk, hogy hibáztunk, és bocsánatot kérjünk érte.














