– A rózsád azért olyan drága neked, mert nekiadtad a lelkedet.
– Mert nekiadtam a lelkemet – ismételte meg a kis herceg, hogy jól megjegyezze.
– Az emberek már elfelejtették ezt az igazságot, de te ne felejtsd el: örökre felelős vagy azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért.
– Felelős vagyok a rózsámért – ismételte meg a kis herceg, hogy jól megjegyezze.
A Kis Herceg” Antoine de Saint-Exupéry világhírű klasszikusa, amely egyszerre gyerekeknek szóló mese és mély filozófiai gondolatokat közvetítő történet. A regény egy kisfiú különleges utazását meséli el, amely során különféle bolygókon keresztül ismeri meg a felnőtt világ abszurditását, miközben az emberi kapcsolatok, a szeretet és a felelősség fontosságáról tanul.
A Kis Herceg idézetei időtlen bölcsességeket fogalmaznak meg a barátságról, a szeretetről, az emberi lélek titkairól és arról, hogy igazán csak a szívünkkel látunk jól. Ezek az idézetek generációk óta inspirálnak és tanítanak a világ mélyebb értelméről és az emberi értékek fontosságáról.
Fedezd fel A Kis Herceg legszebb és legmeghatóbb idézeteit, és merülj el ebben a különleges, elgondolkodtató történetben, amely minden korosztály számára örök érvényű üzeneteket közvetít!
– Tudod…amikor az ember nagyon szomorú, szereti a naplementéket…
– És amikor negyvenhármat néztél meg, olyan szomorú voltál?
De a kis herceg nem válaszolt.
– Hol vannak az emberek? – szólalt meg újra a kis herceg. – Olyan egyedül tud lenni itt az ember, a sivatagban…
– Az ember az emberek között is egyedül van – mondta a kígyó.
Sokkal nagyobb dolog magad fölött bíráskodni, mint másokon.
Akkor leszel igazán bölcs, ha képes leszel magaddal szemben igazságos lenni.
Ha megszelídítesz, az bearanyozza az életemet. Felismerem majd a lépteid dobbanását, különbözni fog mindenki másétól.
Mikor gyerek voltam, így aranyozta be a karácsonyi ajándékot a karácsonyfa fénye, az éjféli mise zenéje meg a mosolyok varázsa.
A fölnőttek (…) szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: „Milyen a hangja?” „Mik a kedves játékai?” „Szokott-e lepkét gyűjteni?” Ehelyett azt tudakolják: „Hány éves?” „Hány testvére van?” „Hány kiló?” „Mennyi jövedelme van a papájának?” És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik.
Mindenkitől azt kell követelni, amit az illető megtehet. A tekintély legelső alapja az értelem (…). Ha népednek azt parancsolod, vesse magát a tengerbe: föllázad, forradalmat csinál. Azért van jogom engedelmességet követelni, mert ésszerűek a parancsaim.
Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék.
Csodálni annyit jelent, mint elismerni az illetőről, hogy széles e bolygón ő a legszebb, a legjobban öltözött, a leggazdagabb és a legokosabb.
Akár egy házról van szó, akár a csillagokról, akár a sivatagról: ami széppé teszi őket, az láthatatlan.
Csak a gyerekek tudják, hogy mit keresnek. (…) Időt vesztegetnek egy rongybabára, amitől egyszerre nagyon fontos lesz az a rongybaba, és ha elveszik tőlük, sírnak…
– Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
– Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem.
Hát igen, szeretlek (…). Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni.