Mert nem születünk sem jóra, sem rosszra, sem örömre, sem bánatra. Hanem az élet kezei közé az Időnek hatalmas markába.
Sütő András
1927. június 17. - 2006. szeptember 30.
erdélyi magyar író
Sütő András Kossuth-díjas erdélyi magyar író és drámaíró volt, a határon túli magyar irodalom egyik meghatározó alakja. Az Anyám könnyű álmot ígér, az Advent a Hargitán és az Egy lócsiszár virágvasárnapja szerzőjeként az emberi méltóság, az anyanyelv, a szülőföld és a közösséghez tartozás kérdéseivel foglalkozott. Műveit mély emberség, történelmi érzékenység és a magyar nyelv különleges gazdagsága jellemzi.
Az eltiportak mindenkori legfélelmetesebb visszavágása: az Újrakezdés.
Láthattad:kockázatos dolog az elesettek pártjára állani, de éppoly lehetetlen eloldalogni szó nélkül mellettük.
Az anyaföld bárhol befogad bennünket. De felejtéssel válaszol a felejtésre.
Nem én látok rosszul, fiam. A világ mohásodik körülöttem.
Csak haldoklók mondják az igazat.
Mert szív, lélek s érzemény: az anyagi érdeknek, hivatali előléptetésnek, mindenféle kedvezménynek három kicsi szolgálóleánya.
Ti ne higgyetek a hűségmutatványok ügetőversenyének. Minden percnyi feladatotok: a gyanakvás.
Erős lehet a barátság, de még erősebb az ágyasság.
Egy népnek önmagáról szeretetglóriázott vélekedésénél minden jel szerint csak az lehet hamisabb, amit érthető viszonzásképpen más népek terjesztenek róla. Pontosabban: írástudóik, a történészek vagy épp a filozófusaik…
Nem igaz, hogy a szobrok nem beszélnek. Álltukban éjjel-nappal vélekednek azokról, akik állították őket. Dőltükben azokról, akik ledöntötték őket.
Egy ember életében nem az első és utolsó szavak a fontosak. Hanem amit közben mond el a világnak.
Nem tudok és nem akarok visszavonni semmit, mert se nem tanácsos, se nem bátorságos bármit is a lelkiismeretünk ellen cselekedni.
Aki a cáfolattal nem mer szembenézni: elvakul, és az elvakultságban nincs igazság.
Téged talán az igazság érdekel? Lucanius, téged egyedül az igazság kisajátítása érdekel.
Ki-ki saját maga ad számot magáról Istennek. A szabadság nem külsőség, hanem a belső ember.
Jaj annak, aki nagyobb sietséggel tanítja az embereket, mint ahogy tanulni képesek.
A gyermekkori szerelem olyan, mint a cigánypurdé, mint a májusi tél. Az csak jön és megy.
Hát van még örömhír ezen a világon? És van még szentség, amit álnok fehérnépek össze ne törtek volna?
Hogyan mentsük föl az embert, ha nem tartjuk számon a vétkeit? A társadalom olyan, mint… a libamáj a tepsiben! Ha nem figyelik, odaég.
Mások ezeket keresték még



