A siker feltételen velejárója a magányosság. Ez így igaz. Az emberek azt hiszik, a sikeres művész boldog, hiszen mindene megvan. Mindenhová eljuthat, és bármit megtehet. Pedig éppen a legalapvetőbb dologban szenved hiányt.
Hiány idézetek
Amikor az ember sikeresnek, elfoglaltnak, felelősségteljesnek és kreatívnak érzi magát, akkor nem nagyon veszi észre, hogy a lénye legmélyén hiányzik valami.
Nem csak a mulandó pillanatok hiányoznak, hanem a múlhatatlan élmények is. Amiket nem önmagában az idő adhat meg. Hanem az, aki értelmet ad a perceknek, óráknak.
Nincs lélegzet, nincs szívdobbanás, nincs mozdulat… nincs élet… csak az üres lét. Nélküled.
Azóta járom nélküle a végtelen világot,
s valahogy mindent nélküle más színben látok,
hosszasan nyújtózik minden út,
valahogy nincsen semmi úgy,
minden szó mástól eltanult,
mióta útra vált a jobbik részem.
Rémes dolog hiányolni valakit, aki még mindig jelen van.
Ez így van; az ember mániákusan, veszendően, a pokol és a halál határán vágyódik valaki után, keresi, kergeti, hiába, és élete elsorvad a nosztalgiában.
Miért él bennünk a szeretetre való képesség, ha miután el kell szakadnunk szeretteinktől, iszonyatos üresség marad utánuk?
Bármit teszek is, az egész életemet megfertőzi az a tény, hogy a férjem már nincs többé. Ám az életemet még így is bearanyozza a szerelmünk és az együtt töltött idő emléke.
Könnyebb beismerni, hogy kedveltél valakit, ha már nincs itt.
Ha nem kaphatunk meg valamit, azt mindennél jobban akarjuk.
Nem látlak én téged soha, soha, sohasem,
Te sem látod, hogy érted könnyes a szemem.
Nevedet hiába mondom, könnyemet hiába ontom,
A harcok mezején, valahol tőled távol…
Sokféleképpen hiányozhat az embernek egy jó kapcsolat.
Félelmetesen üres tud lenni egy tisztás, így ősszel, egy olyan tisztás, amelyiken nyáron valakivel együtt voltunk.
Amikor megölték a férjemet, nem voltam felkészülve arra, hogy milyen nagy lesz a csend. Vannak zajok, amik az élettel járnak, amiket megszokunk. Az ember várja, hogy bizonyos időben, bizonyos hangokat halljon: az ajtót, a másik lépteit, azt, amivel mindig idegesített. Aztán hirtelen nincs semmi, csak a végtelen csend. Számomra azóta minden perc arról szól, hogy kitöltsem ezt a csendet.
Az árnyékok kinyúlanak,
a csillagok kigyúlanak,
föllobognak a lángok
s megbonthatatlan rend szerint,
mint űrben égitest, kering
a lelkemben hiányod.
Távol vagyok tetőled
Ó életem reménye!
Minden féltékenység magva a szeretet hiánya.
Tudod, magam vagyok, mert te nem vagy velem.
A szerelem inkább kötődik a másik hiányához, mint az együttléthez.
