Gobbi Hilda mondta nekem, hogy először meg kell szagolni a szerepet. Ha szaga van, akkor sosem lesz belőle semmi, ha illata, akkor gyanús, hogy jó lesz. Vannak illatos és kevésbé illatos szerepek.

Imádom a delfineket. A delfin a világ legokosabb állata. A víz alá úszik és kisegíti az embereket a partra. Ezt én csak delfin-technikának hívom. S azt szeretem a legjobban, amikor ezek a csodálatos állatok nevetnek! Ők szerintem nem is állatok, inkább valami komoly, isteni adománynak tartom őket. Életmentők.

Úgy vélem, az emberek jószándékúan ülnek be egy-egy előadásra. Ha pedig lent, a sorok közt köhögés hallatszik, ha ropiznak, mobiloznak, akkor mindig odafönt, a színpadon van a hiba. A közönség viszont irányítható, formálható. S az a legnagyobb siker, ha csöndben vannak és eljut hozzájuk az, amit mi, színészek közvetítünk.

Sikeres embernek tartom magamat. Én akartam, hogy így legyen, és ezt, mint egy kovács, megkalapáltam az üllőn.

A mai élet sajnos nem a művészet jegyében zajlik. Hosszú munka vár most itt a reformerekre, de a végét már – úgy hiszem – nem fogom megérni.

Ha az ember kap egy nagy ütést, először nem is érzi, ez az élet minden területére vonatkozik. Később veszi észre.