A meditáció során képes vagy letenni a tested, elszakadni a külső környezetedtől, megfeledkezni az időről és a jelen pillanatban lenni. A cél az, hogy meghaladd az analitikus elmédet, hogy a belső gondolataid valóságosabbá váljanak, mint a külvilág, azért, hogy vizualizálhass és elkezdhess hinni az új jövődben. A tény, hogy megfigyeled az elme állapotaidat, ahogy érzel, a meditáció folyamata.

A meditáció hasonlít a színész elmélkedéseihez, amikor szerepre készül, és beleássa magát az író gondolataiba. Hozzásegít, hogy ráébredjünk, mekkora ajándék az életünk. Idősödve egyre jobban látja ezt az ember.

Felejtsd el a meditációról keringő meséket – azt, hogy meditálni annyi, mint ülni egy fa alatt lótuszülésben. Ez csak az egyik út, ami talán csak kevesek számára járható – a többségnek más kell.

Naponta kétszer meditálok. Húsz éve kezdtem el és megváltoztatta az életemet. A meditáció emlékeztet arra, hogy ki is vagyok valójában. Megnyugtat, és ezzel egy időben energiával tölt fel. Felpörgetheti magát az ember kávéval vagy Red Bullal is, de ezek közel sem energetizálnak úgy, mint a meditáció.

Az emberek azt hiszik, hogy a meditáció nagyon időigényes, pedig éppen az ellenkezője igaz. Utána több idő lesz mindenre, mert nem rágódunk értelmetlen dolgokon.

A meditáció rendbe hozza a szertelen, nyugtalan kedélyéletet, annak háborgásait, sokszor belső viharait, és átvilágítja sötét, csillagtalan éjszakáit. A jógában nem az akrobatákat és fakírokat kell csodálni, hanem a meditációt, annak boldogító, erősítő és gyógyító hatalmát.