Felejtsd el a meditációról keringő meséket – azt, hogy meditálni annyi, mint ülni egy fa alatt lótuszülésben. Ez csak az egyik út, ami talán csak kevesek számára járható – a többségnek más kell.

Naponta kétszer meditálok. Húsz éve kezdtem el és megváltoztatta az életemet. A meditáció emlékeztet arra, hogy ki is vagyok valójában. Megnyugtat, és ezzel egy időben energiával tölt fel. Felpörgetheti magát az ember kávéval vagy Red Bullal is, de ezek közel sem energetizálnak úgy, mint a meditáció.

Az emberek azt hiszik, hogy a meditáció nagyon időigényes, pedig éppen az ellenkezője igaz. Utána több idő lesz mindenre, mert nem rágódunk értelmetlen dolgokon.

A meditáció rendbe hozza a szertelen, nyugtalan kedélyéletet, annak háborgásait, sokszor belső viharait, és átvilágítja sötét, csillagtalan éjszakáit. A jógában nem az akrobatákat és fakírokat kell csodálni, hanem a meditációt, annak boldogító, erősítő és gyógyító hatalmát.

Nekem olyan a meditáció, mint a napi fürdés. Azt, hogy az ember megmossa a testét, természetesnek veszi a társadalom, de fura módon azzal nem foglalkozunk, hogy megtisztítsuk az elménket a zajtól.

A meditáció egy ugrás: először a fejtől a szívig, majd a szívtől a létig. Egyre mélyebbre és mélyebbre hatolsz magadban, ahol a számítgatásokat hátra kell hagynod, ahol minden logika értelmét veszti.